Csak bekukkantottam, és egyáltalán nem számítottam ennyi kommentre, pláne nem egy vita miatt. Nem volt kis idő végigolvasnom - még megtehetem, amíg Peti a pocakban van, s bár nincs elmosogatva, mert ma még csak mostam, takarítottam, bevásároltam és főztem 
. Sok gondolat kavarog bennem, de meg kell mondjam őszintén, hogy a kommenteket olvasva szinte végig mosolyogtam, volt, hogy hangosan felnevettem (nem kinevetve bárkit is!). Hogy miért? Mert szinte mindenkinek van igazsága, és ez épp az a téma, amiben sosem fogunk mindannyian egyet érteni. De ez így van rendjén, különböző kismamák és anyukák vagyunk, mindenkinek más az élethelyzete, az igénye, az elvárása, és a többi. Egyetlen dolgot nem vett be a gyomrom K.L. pedagógustól, azt, hogy általánosított.
Igen, egyet értek azzal, hogy a gyerekek ne a net előtt éljék az életüket, annyi sok minden szép van az életben, a természetben, amire meg lehet őket tanítani. De van sok dolog, amire még egy iskola, egy pedagógus, egy akármilyen jó szülő sem tudja megtanítani, mert egyszerűen nem vagyunk 2 lábon járó lexikonok, a neten viszont fent van minden infó, ami szintén jelentősen a tanulás forrása lehet. A mai világban szinte elképzelhetetlen az internet nélkül élni. Arról nem beszélve, hogy a "főbűnös" 
övterelőhöz a neten keresztül jutottam hozzá kedvezményes áron, és még vannak hasonló terveim egyéb bébiholmikkal, ami azért nem elhanyagolható szempont. Internet! A mi gyermekeink már ezzel nőnek fel, míg az én korosztályomnak még tanulni kellett felnőtt fejjel a számítógépet. Valaki vagy tud és akar haladni a kor ezen részével, vagy nem. Attól, hogy esetleg én itthon nem engedem a gyereknek a netet, akkor netezik a suliban vagy a barátjánál, ahol meg engedik a szülők. Szerintem akármilyen jó szülő sem tud mindent a gyerekével kapcsolatban kontroll alatt tartani. Meg tudja tanítani neki a helyes értékítéletet, de mindentől nem lehet megóvni őket. Gondolom én, hisz nem tudhatom még. Aki halad a korral, az elfogadja a táguló világ negatív hatásait is, mert nem tehet mást. Én hiszem, hogy mégis sokkal-sokkal több a pozitívum, mint az ellenkezője. Aki meg nem halad a korral, az időnként kiakad ezen-azon, ami a haladók életvitelére jellemzővé válik. Előbb-utóbb talán rájön, hogy ő is kihagyott valamit az életéből, amitől sokminden pozitív hatást kaphatott volna. Ő döntése.
Én nem haragszom az illetőre, nem bántott meg egy cseppet sem, még ha meg akart is, akkor sem. Nem veszem fel, hogy kívülről úgy látja, ti hízlaljátok a májam. Had higyje, gondolja. Én nem tudom, hogy idegenként idevetődve kinek mit mutat ez a blog, mert benne vagyok, nem tudnék objektív véleményt mondani. De elfogadom, ha másnak nem tetszik, tényleg akkor csak legyen olyan kedves, hogy ne kommenteljen és ne olvasson se engem, se mást. Változatlanul azt mondom, nem fogom kitörölni a kommentjeit, mert nem olyan szintű, hogy rosszul érintene. Nem hat meg, akármennyire gondolja is, hogy mégis Senki másra sem haragszom a vita kialakulása miatt, mert nektek is tök igazatok van abban, hogy meg kell védeni magunkat, mert az általánosítás bizony bántó és sértő lehet a számotokra, vagy bárki számára. De hát ne vegyük fel ezt az inget, jó? Illetve már felvettük, de vessük le gyorsan, mert mindannyian tudjuk, hogy mi nem tartozunk azok közé, akiknek minket gondolt a pedagógus!
S azt sem hiszem, hogy valaki attól jó anya és feleség, hogy mindenről lemond, avagy sokmindenről, ami esetleg őt is megilletné. Egy anyának ugyanúgy megjár a szabadidő a házimunka mellett is, hogy hetente néhány alkalommal, vagy csak néhány órát magára fordítson. Tudjátok, barátnőzés, fodrászat, ruhavásárlás, hobbi. Vagy csak néhány óra magány. Akármi :) S ha ezt a szabadidőt vagy egy részét a netezésre fordítja, az az ő dolga. Aki pedig azt gondolja, hogy ez rossz, és az anyaság rovására megy, az a számomra igenis szűklátókörű. Sem a házasság, sem az anyaság nem egyenlő a rabszolgasággal. Persze lehet, hogy most valaki azt gondolja, könnyen dumálok, még nem neveltem gyereket és nem tudom, milyen egy baba mellett ellátni a háztartást. Igaza van, nem tudom, de ez nem az én hibám. Rövidesen azonban megtudom, és ha nem fogok helyt állni, azt is le fogom írni. Ha ettől valakinek rossz anya leszek, hát akkor az leszek. Így jártam. De azt tudom, hogy az én net világom, az én blogom sokkal-sokkal "többet hozott a konyhára", mint azt valaha is gondoltam volna.Csak ismételni tudom magam sokadszor, hoyg a gyászunk idején és előtte is, Rolika küzdelem idején az a sok támogatás, amit itt kaptam, semmivel nem volt helyettesíthető. És nem feledkezem meg azokról, akik ezt élőben tehették, mert itt vannak helyben és barátok, ismerősök. Hogy túléltük, messze nem csupán a mi érdemünk, hanem a tiétek is. S ezt egy új olvasó nem tudja csak bírál és beszól, az nem a mi bajunk, mint már írtam, hanem az övé!
Ezzel együtt sem érdekel, hogy K.L. pedagógus valójában férfi-e vagy nő, mi igaz mindabból, amit leírt. Az sem érdekel, ha valaki ismerős vagy ismeretlen olvasó. Az persze érdekes és mosolyra készetett, hogy a google bizony nem az első oldalak között hozta fel a blogot az övterelő keresésére 
Nem kell hogy szeressen, nem is vártam el sosem hogy mindenki szeressen, hisz én sem szeretek mindenkit, akit elém sodort az élet. Az volna csak igazán a hazugság. De én akkor is tudom, hogy az a közösség, ami itt kialakult, ha úgy tetszik, Rolika összehozott minket, még személyes ismeretség nélkül is egy jó kis csapat, és én büszke vagyok rátok, a kitartásotokra, mert rosszban, a legrosszabban, s most a jóban is itt maradtatok! Csak hogy én is hízlaljam a májatokat 
Persze ha tehetném, ha sok pénzem lenne, ha mondjuk végre Tibi nyerne a lottón, mert enélkül semmi esély rá sajnos, meghívnék minden olvasót egy személyes találkozásra, egy hétvégére valami bazi nagy házba, egy kastélyba, hogy megismerkedjünk Mert gondolom, nem csak én vagyok ismerős veletek, hanem ti is egymással, akik régóta rendszeresen olvastok, kommenteltek, már ismeritek egymás nevét, s talán picit egymás életét, történetét. Hát ha lehetne, mért is ne lenne életszerű egy ilyen találkozás, hogy aztán odavághassuk a virtuális barát fogalom kinevetőinek arcába, hogy mi bizony már nem csak virtuális barátok vagyunk, hanem személyes is No de amíg a fortuna nem nekünk adja a lottó ötöst, ezt megtartom álomnak, jó?
A pocakomra visszatérve meg azt sem mondtam sosem, hogy az enyém a legszebb. Nekem persze szép, és hatalmas, de én az utcán sétálva is megnézem minden kismama pociját - ahogy ők is az enyémet -, és az övékében éppúgy gyönyörködöm egy mosoly kíséretében, mint a sajátomban. Igen, minden kismamapocak szép, nem csupán a pocak miatt, hanem mert az élet csodája, hogy ott mögötte a csöpp magzatok fejlődnek, fejlődhetnek, mert a női test ilyen remek "találmány", és bizony boldogok lehetünk, hogy nekünk jutott ez a kiváltáság, és nem a férfiaknak. Nem is nagyon szoktam a csupasz pocakom mutogatni, még a családnak se, ez egy kivételes eset volt, mert így szerettem volna a Peti nevet elmondani a blogban. Persze ha a löttyedt, narancsbőrös fenekemet mutogatnám tangában, akkor megérteném a felháborodását és megrökönyödését a pedagógusnak, de így........ 
Így csak én rökönyödöm meg az ő reakcióján. A pocakomra büszke vagyok és leszek is mindig, és szeretem, és azt is, aki benne fejlődik! Nincs szégyelni valóm ezen a fotón, semmi olyan nem látszik rajta, amit pl. a strandon bikiniben bárki ne láthatna rajtam, ha mennék. Ejj már megint ez a szűklűtókörű szó jut csak az eszembe
A Peti név nekünk kedves, tetszik, mint oly sok mindenkinek, mint írtátok, és én hiszem, hogy nem az én májam dagasztása céljából, mert én ettől bizony se több, se kevesebb nem lettem. Csak örülök a közízlésnek, mért is ne tenném?! 
De azzal sincs baj, ha valakinek ez a név nem tetszik, épp úgy reagál, mint én is sok névre, hisz nekem sem tetszik mindenki gyermeke választott neve. De a szülőknek kell hogy tessék, nem másnak. Sokkal fontosabb az elfogadás, mint a megváltoztatás. Az elfogadás alázat, a megváltoztatás önzés. Ez eléggé általános, de ha belegondolok, nagyon sok témára, szituációra igaz lehet.
Azt hiszem, eme késői órán - jesszus, és még mindig nincs elmosogatva! Hogy fogok így aludni? - nem sikerült már kellően összeszedettnek lennem és lereagálnom a történteket. De szívből remélem, hogy a vita valóban lezárult, mindenki lelkébe béke költözött, megnyugtatásul nem óhajtom bezárni a blogot, eddig még nem tudtak annyira megbántani, hogy ezen törjem a fejem. Én hiszem és tudom, hogy nem vagytok rossz anyák és hanyag feleségek, ugye számít ez? Hogy én tudom! Azt hiszem, rossz anyáktól közel sem kaphattam volna annyi jót, kedvességet, segítséget és szépet, mint én kaptam tőletek
Kérlek, ezt ne feledjétek, ha legközelebb idetéved egy hasonlóan provokatív, vagy rosszindulatú olvasó, kommentelő! Amíg az életem nyilvános része nyilvános marad, ez benne van a pakliban. El kell fogadnunk, nekem is, nektek is. De ez mit sem változtat az elmúlt közel 3 éven, amit itt együtt töltöttünk, nem igaz
A mindjárt félidős, szép pocakos, Peti és Rolcsi babás, el nem mosogatott - ergo lusta, trehány -, álmos Tündi
Jó éjt, szép 7végét!
Alig tudom magam rávenni a sima házimunkára, a főzésre, mosásra is, nem hogy bármi betervezett plusznak nekiálljak. Ülni sem jó sokáig, feküdni sem, állni meg végképp. Akárhogy is vagyok, sokszor érzem a hasam, talán nem mindig keményedés, de kellemetlen feszülés. Tegnap Peti is alig mocorgott, ma már aktívabb, de neki legalább nem kell házimunkázni 
Következő vizsgálat már a cukorterhelés lesz 26 hetesen, kb. akkorra időzítjük a 4D-t is. Néha olyan lassan halad az idő, hogy úgy érzem, sosem jön el a 4D ideje. Pedig nem kicsit várom, nagyon szeretném látni az arcocskáját, a lábacskáját - még mindig talpacska fun vagyok 
Ezzel szembesültem is a téli nagypocakosság első és remélem egyben egyetlen "hátrányával" is. Ha eljön az idő, és ebbe a kabátba már nem fogok tudni felhúzott zipzárral közlekedni, bizony kénytelen leszek venni valamit. Mondjuk egy XXL-es télikabátot 
Kiszámoltuk Férjecskémmel, hogy ha a hátralévő 21 hétben heti 2 centit nő, akkor bizony meghaladjuk a 140-et, mert jelenleg már 96 centi a körfogata. Jesszus, vannak akik ekkorával mennek szülni 
De esküszöm, nem növesztem semmi extrával 
Az egyik család fürjeket tart, így tavasztól őszig nem is kell tojást venniük, mert annyit tojnak az apró madarak. Kaptunk is egy kis doboznyi fürjtojást. Még sosem ettünk, este Tibinek abból kellett rántottát csinálnom vacsorára. Hát enyhén elkapott a röhögés, amikor az első tojást, tojáskát beleütöttem a tányérba. Ilyen pici tojást még nem is láttam, a tyúktojáshoz vagyok szokva 
