rss feed RSS link

"A boldogság olyan, mint egy pillangó. Ha űzőbe veszed, elillan előled. De ha csendben leülsz, a válladra röppen." (c)

Lilypie Maternity tickers
Locations of visitors to this page

Hozzászólások

2010-09-02 19:52:50
Tündi, a hasad feszülése lehet a...
2010-09-01 21:35:00
Én is 3x1et szedtem a béres...
2010-09-01 21:30:38
Szia Érdemes lenne körülnézni a...
2010-09-01 21:29:51
Tündi :-) Magnéziumváltás helyes, de...
2010-09-01 19:48:56
Volt egy téli és egy nyári szülésem. :D...
2010-09-01 16:51:12
Szia Tündi!!! Hát igen tényleg...
2010-08-31 15:16:10
Szia Tündi! Ma olvastam először a...
2010-08-31 14:57:44
Tündi! Kicsit lemaradtam az olvasással...
2010-08-31 08:56:56
Nagyon édes ez a pocak, de én a 32. hét...

Statisztika

2007-09-12 09:22:05 óta van:
511 log bejegyzés
4854 komment neki
385 feltöltött kép
4 szavazás
design: DuDe 2007 blogol.hu

Nyamvadt vagyok

2010-09-01 15:27 szerda #

Kikészít ez a szeles, frontos idő Alig tudom magam rávenni a sima házimunkára, a főzésre, mosásra is, nem hogy bármi betervezett plusznak nekiálljak. Ülni sem jó sokáig, feküdni sem, állni meg végképp. Akárhogy is vagyok, sokszor érzem a hasam, talán nem mindig keményedés, de kellemetlen feszülés. Tegnap Peti is alig mocorgott, ma már aktívabb, de neki legalább nem kell házimunkázni Épp elég meló neki a rugdalózás Mostanra kb. 25 centi a hossza és 340 gr súlyú lehet. 

Hétfőn voltam a háziorvosnál, és megcsináltuk a háziorvosi vizsgálatot. Hát az EKG-m picit szaporább szívvritmust mutatott, no meg a vérnyomásom is magasabb volt, azt hiszem, örülne a védőnőm, ha egyszer is 105-ös vérnyomást tudna mérni De betudom ezt is a frontnak, mert nem voltam ideges és semmi bajom nem volt, csak hideg szeles frontos idő Következő vizsgálat már a cukorterhelés lesz 26 hetesen, kb. akkorra időzítjük a 4D-t is. Néha olyan lassan halad az idő, hogy úgy érzem, sosem jön el a 4D ideje. Pedig nem kicsit várom, nagyon szeretném látni az arcocskáját, a lábacskáját - még mindig talpacska fun vagyok -, s tudni, hogy továbbra is jól van és megfelelően fejlődik. Bár efelől nincs kétségem 4D nélkül sem!

Ma meg mentem a gyógyszertárba, hogy vegyek magne B6-ot. Kértem először a magnézium citritet, azt nem tudtak adni, úgyhogy a Béres Magne B6-ot vettem meg. Sokkal jobban jövök ki árban is, meg a hatóanyag miatt is, mert valóban 5-ször annyi magnézium van benne, mint a sima magne B6-ban. Pár napon belül elfogy a régi, és akkor ezt elkezdem, azt hiszem a legjobbkor, remélem, hogy a nyamvadtságomon és a keményedéseken jelentősen javít. Jövő héten meg megyek a dokimhoz és akkor mondom neki, hogy ezt szedem. Ebből elég napi 1 tabletta ráadásul.

Hirtelen jött ez a hideg, úgyhogy előkaptam a vastagabb kabátjaimat. Aggódtam, hogy beleférek-e egyáltalán még. Van egy vastagabb bélésű, ám még átmeneti kabátom, nagyon szeretem. Hát még éppen fel tudom húzni a zipzárját, de ha ez a pocak még nő 2 centit, avagy vastagabb pulóvert kell alá húznom, ha már nem lesz elég egy vékony blúz, akkor biza már nem fogom tudni felhúzni A téli kabátomat idén szerettem volna lecserélni, már legalább 5 éve hordom, és nincs semi baja, csak jó vastag dzseki fazon, ami leér a fenekem alá. Utálom, ha télen fázik a fenekem, mindig hosszabb kabátom volt. Ez egy világoskék kabát, és olyan vastag, hogy egyszerűen hasonlót sem lehet kapni. Mivel fázós vagyok, ezért maradt. ZSebes, belső zsebe is van, és kapucnija. Csak gondoltam, egy kicsit nőiesebb fazon nem lenne rossz, de azok vékonyak nagyon nekem. Szóval felpróbáltam ezt a kabátom, ebbe még hízhatok vagy 5-7 centit Avagy január közepéig tuti nem fogom tudni hordani Ezzel szembesültem is a téli nagypocakosság első és remélem egyben egyetlen "hátrányával" is. Ha eljön az idő, és ebbe a kabátba már nem fogok tudni felhúzott zipzárral közlekedni, bizony kénytelen leszek venni valamit. Mondjuk egy XXL-es télikabátot Ugyan nem szoktam turkálóba járni, de arra a pár hónapra megteszi egy jó állapotú használt kabát, vagy van egy üzlet a belvárosban, ahol hibás, de új cuccokat árulnak. Ha meg tudom varrni itthon, akkor nekem az is jó lesz, mert ezek is potom pénzekért kaphatók. Nem akarok nagyberuházást csinálni, felesleges. Szóval kabátmizériában leszek hamarosan, de újfent azt mondom: ennél nagyobb bajom sose legyen!

Legyen már vége a szélfújásnak, viharoknak, frontoknak!

komment [7]

Félidős kirándulás

2010-08-30 08:31 hétfő #

Szombaton kirándultunk egyet a Balatonra. No nem azért, mert az idő olyan kirándulásra csábítós lett volna, sőt, hanem mert az ország másik végéből baráti házaspár 2,5 éves kisfiúkkal ott szoktak nyaralni, és a találkozás kedvéért tavaly is elmentünk egy napra, és az idén is. CSak tavaly strandoltunk egész nap, most meg sétáltunk, kompoztunk, beszélgettünk, ettünk-ittunk, és főleg jól éreztük magunkat. Végre készült Férjecskével közös pocakos fotó is rólunk

A friss levegő rendesen kiszívott, a hazafelé úton már a fejem alig bírtam tartani. Úgyhogy az eddigieknél korábban kerültem ágyba, és bizony nem kellett elaltatni Nagyon jó volt, tényleg az időjárás ellenére igazi kikapcsolódás volt

komment [14]

tundi30 írta

2010-08-27 21:53 péntek #

Csak bekukkantottam, és egyáltalán nem számítottam ennyi kommentre, pláne nem egy vita miatt. Nem volt kis idő végigolvasnom - még megtehetem, amíg Peti a pocakban van, s bár nincs elmosogatva, mert ma még csak mostam, takarítottam, bevásároltam és főztem . Sok gondolat kavarog bennem, de meg kell mondjam őszintén, hogy a kommenteket olvasva szinte végig mosolyogtam, volt, hogy hangosan felnevettem (nem kinevetve bárkit is!). Hogy miért? Mert szinte mindenkinek van igazsága, és ez épp az a téma, amiben sosem fogunk mindannyian egyet érteni. De ez így van rendjén, különböző kismamák és anyukák vagyunk, mindenkinek más az élethelyzete, az igénye, az elvárása, és a többi. Egyetlen dolgot nem vett be a gyomrom K.L. pedagógustól, azt, hogy általánosított.

Igen, egyet értek azzal, hogy a gyerekek ne a net előtt éljék az életüket, annyi sok minden szép van az életben, a természetben, amire meg lehet őket tanítani. De van sok dolog, amire még egy iskola, egy pedagógus, egy akármilyen jó szülő sem tudja megtanítani, mert egyszerűen nem vagyunk 2 lábon járó lexikonok, a neten viszont fent van minden infó, ami szintén jelentősen a tanulás forrása lehet. A mai világban szinte elképzelhetetlen az internet nélkül élni. Arról nem beszélve, hogy a "főbűnös" övterelőhöz a neten keresztül jutottam hozzá kedvezményes áron, és még vannak hasonló terveim egyéb bébiholmikkal, ami azért nem elhanyagolható szempont. Internet! A mi gyermekeink már ezzel nőnek fel, míg az én korosztályomnak még tanulni kellett felnőtt fejjel a számítógépet. Valaki vagy tud és akar haladni a kor ezen részével, vagy nem. Attól, hogy esetleg én itthon nem engedem a gyereknek a netet, akkor netezik a suliban vagy a barátjánál, ahol meg engedik a szülők. Szerintem akármilyen jó szülő sem tud mindent a gyerekével kapcsolatban kontroll alatt tartani. Meg tudja tanítani neki a helyes értékítéletet, de mindentől nem lehet megóvni őket. Gondolom én, hisz nem tudhatom még. Aki halad a korral, az elfogadja a táguló világ negatív hatásait is, mert nem tehet mást. Én hiszem, hogy mégis sokkal-sokkal több a pozitívum, mint az ellenkezője. Aki meg nem halad a korral, az időnként kiakad ezen-azon, ami a haladók életvitelére jellemzővé válik. Előbb-utóbb talán rájön, hogy ő is kihagyott valamit az életéből, amitől sokminden pozitív hatást kaphatott volna. Ő döntése.

Én nem haragszom az illetőre, nem bántott meg egy cseppet sem, még ha meg akart is, akkor sem. Nem veszem fel, hogy kívülről úgy látja, ti hízlaljátok a májam. Had higyje, gondolja. Én nem tudom, hogy idegenként idevetődve kinek mit mutat ez a blog, mert benne vagyok, nem tudnék objektív véleményt mondani. De elfogadom, ha másnak nem tetszik, tényleg akkor csak legyen olyan kedves, hogy ne kommenteljen és ne olvasson se engem, se mást. Változatlanul azt mondom, nem fogom kitörölni a kommentjeit, mert nem olyan szintű, hogy rosszul érintene. Nem hat meg, akármennyire gondolja is, hogy mégis Senki másra sem haragszom a vita kialakulása miatt, mert nektek is tök igazatok van abban, hogy meg kell védeni magunkat, mert az általánosítás bizony bántó és sértő lehet a számotokra, vagy bárki számára. De hát ne vegyük fel ezt az inget, jó? Illetve már felvettük, de vessük le gyorsan, mert mindannyian tudjuk, hogy mi nem tartozunk azok közé, akiknek minket gondolt a pedagógus!

S azt sem hiszem, hogy valaki attól jó anya és feleség, hogy mindenről lemond, avagy sokmindenről, ami esetleg őt is megilletné. Egy anyának ugyanúgy megjár a szabadidő a házimunka mellett is, hogy hetente néhány alkalommal, vagy csak néhány órát magára fordítson. Tudjátok, barátnőzés, fodrászat, ruhavásárlás, hobbi. Vagy csak néhány óra magány. Akármi :) S ha ezt a szabadidőt vagy egy részét a netezésre fordítja, az az ő dolga. Aki pedig azt gondolja, hogy ez rossz, és az anyaság rovására megy, az a számomra igenis szűklátókörű. Sem a házasság, sem az anyaság nem egyenlő a rabszolgasággal. Persze lehet, hogy most valaki azt gondolja, könnyen dumálok, még nem neveltem gyereket és nem tudom, milyen egy baba mellett ellátni a háztartást. Igaza van, nem tudom, de ez nem az én hibám. Rövidesen azonban megtudom, és ha nem fogok helyt állni, azt is le fogom írni. Ha ettől valakinek rossz anya leszek, hát akkor az leszek. Így jártam. De azt tudom, hogy az én net világom, az én blogom sokkal-sokkal "többet hozott a konyhára", mint azt valaha is gondoltam volna.Csak ismételni tudom magam sokadszor, hoyg a gyászunk idején és előtte is, Rolika küzdelem idején az a sok támogatás, amit itt kaptam, semmivel nem volt helyettesíthető. És nem feledkezem meg azokról, akik ezt élőben tehették, mert itt vannak helyben és barátok, ismerősök. Hogy túléltük, messze nem csupán a mi érdemünk, hanem a tiétek is. S ezt egy új olvasó nem tudja csak bírál és beszól, az nem a mi bajunk, mint már írtam, hanem az övé!

Ezzel együtt sem érdekel, hogy K.L. pedagógus valójában férfi-e vagy nő, mi igaz mindabból, amit leírt. Az sem érdekel, ha valaki ismerős vagy ismeretlen olvasó. Az persze érdekes és mosolyra készetett, hogy a google bizony nem az első oldalak között hozta fel a blogot az övterelő keresésére Nem kell hogy szeressen, nem is vártam el sosem hogy mindenki szeressen, hisz én sem szeretek mindenkit, akit elém sodort az élet. Az volna csak igazán a hazugság. De én akkor is tudom, hogy az a közösség, ami itt kialakult, ha úgy tetszik, Rolika összehozott minket, még személyes ismeretség nélkül is egy jó kis csapat, és én büszke vagyok rátok, a kitartásotokra, mert rosszban, a legrosszabban, s most a jóban is itt maradtatok! Csak hogy én is hízlaljam a májatokat Persze ha tehetném, ha sok pénzem lenne, ha mondjuk végre Tibi nyerne a lottón, mert enélkül semmi esély rá sajnos, meghívnék minden olvasót egy személyes találkozásra, egy hétvégére valami bazi nagy házba, egy kastélyba, hogy megismerkedjünk Mert gondolom, nem csak én vagyok ismerős veletek, hanem ti is egymással, akik régóta rendszeresen olvastok, kommenteltek, már ismeritek egymás nevét, s talán picit egymás életét, történetét. Hát ha lehetne, mért is ne lenne életszerű egy ilyen találkozás, hogy aztán odavághassuk a virtuális barát fogalom kinevetőinek arcába, hogy mi bizony már nem csak virtuális barátok vagyunk, hanem személyes is No de amíg a fortuna nem nekünk adja a lottó ötöst, ezt megtartom álomnak, jó?

A pocakomra visszatérve meg azt sem mondtam sosem, hogy az enyém a legszebb. Nekem persze szép, és hatalmas, de én az utcán sétálva is megnézem minden kismama pociját - ahogy ők is az enyémet -, és az övékében éppúgy gyönyörködöm egy mosoly kíséretében, mint a sajátomban. Igen, minden kismamapocak szép, nem csupán a pocak miatt, hanem mert az élet csodája, hogy ott mögötte a csöpp magzatok fejlődnek, fejlődhetnek, mert a női test ilyen remek "találmány", és bizony boldogok lehetünk, hogy nekünk jutott ez a kiváltáság, és nem a férfiaknak. Nem is nagyon szoktam a csupasz pocakom mutogatni, még a családnak se, ez egy kivételes eset volt, mert így szerettem volna a Peti nevet elmondani a blogban. Persze ha a löttyedt, narancsbőrös fenekemet mutogatnám tangában, akkor megérteném a felháborodását és megrökönyödését a pedagógusnak, de így........ Így csak én rökönyödöm meg az ő reakcióján. A pocakomra büszke vagyok és leszek is mindig, és szeretem, és azt is, aki benne fejlődik! Nincs szégyelni valóm ezen a fotón, semmi olyan nem látszik rajta, amit pl. a strandon bikiniben bárki ne láthatna rajtam, ha mennék. Ejj már megint ez a szűklűtókörű szó jut csak az eszembe

A Peti név nekünk kedves, tetszik, mint oly sok mindenkinek, mint írtátok, és én hiszem, hogy nem az én májam dagasztása céljából, mert én ettől bizony se több, se kevesebb nem lettem. Csak örülök a közízlésnek, mért is ne tenném?! De azzal sincs baj, ha valakinek ez a név nem tetszik, épp úgy reagál, mint én is sok névre, hisz nekem sem tetszik mindenki gyermeke választott neve. De a szülőknek kell hogy tessék, nem másnak. Sokkal fontosabb az elfogadás, mint a megváltoztatás. Az elfogadás alázat, a megváltoztatás önzés. Ez eléggé általános, de ha belegondolok, nagyon sok témára, szituációra igaz lehet.

Azt hiszem, eme késői órán - jesszus, és még mindig nincs elmosogatva! Hogy fogok így aludni? - nem sikerült már kellően összeszedettnek lennem és lereagálnom a történteket. De szívből remélem, hogy a vita valóban lezárult, mindenki lelkébe béke költözött, megnyugtatásul nem óhajtom bezárni a blogot, eddig még nem tudtak annyira megbántani, hogy ezen törjem a fejem. Én hiszem és tudom, hogy nem vagytok rossz anyák és hanyag feleségek, ugye számít ez? Hogy én tudom! Azt hiszem, rossz anyáktól közel sem kaphattam volna annyi jót, kedvességet, segítséget és szépet, mint én kaptam tőletek Kérlek, ezt ne feledjétek, ha legközelebb idetéved egy hasonlóan provokatív, vagy rosszindulatú olvasó, kommentelő! Amíg az életem nyilvános része nyilvános marad, ez benne van a pakliban. El kell fogadnunk, nekem is, nektek is. De ez mit sem változtat az elmúlt közel 3 éven, amit itt együtt töltöttünk, nem igaz

A mindjárt félidős, szép pocakos, Peti és Rolcsi babás, el nem mosogatott - ergo lusta, trehány -, álmos Tündi

Jó éjt, szép 7végét!

komment [14]

Nem hat meg

2010-08-25 18:45 szerda #

Nem hat meg a nevét nem vállaló kommentelő, sőt, még csak ki sem fogom törölni a kommentjét. Sajnálom, hogy ilyen szűk látókörű, hogy a blogírásból és olvasásból a rendetlen háziasszony és anya szerepekre következtet, ráadásul kivétel nékül. Ez mind az ő baja, nem a miénk! S bizonyára nem tudja, hogy miért indult el ez a blog, amit ti tudtok, és nem tudja, hogy épp ezért nekem milyen sokat jelent, hogy velem voltatok és vagytok. Hogy ő ezt seggnyalásnak - bocsánat - vagy akármi hasonlónak titulálja, az megint csak az ő szűklátókörűsége és tudatlansága. Úgyhogy szerintem van elég baja, hagyjuk magára

Nem gondoltam, hogy ennyire lelkesek lesztek a Peti név olvastán Ugyanis én sem gondolom extrának, különlegesnek (ebben egyet értek a szűklátókörűvel, de nem is álítottam az ellenkezőjét), egyszerűen tetszik és illik a vezetéknevünkhöz, aranyos becézve, de ez itt nem is egy névszépségverseny akar lenni, nem igaz? Mi egy kicsit a régebbi eredetű, netán magyarosabbnak gondolt nevekkel szimpatizálunk, de ez csak ízlés dolga. Mindenesetre nagyon örülök, hogy nektek ennyire tetszik, és hogy a pocakfotót nem ítélitek el Úgyhogy köszönöm szépen!

Óóóó, a pocak! Hát bizony a héten elszörnyülködtem. Ugyanis kb. 8 nap alatt nőtt 2,5 centit Kiszámoltuk Férjecskémmel, hogy ha a hátralévő 21 hétben heti 2 centit nő, akkor bizony meghaladjuk a 140-et, mert jelenleg már 96 centi a körfogata. Jesszus, vannak akik ekkorával mennek szülni De esküszöm, nem növesztem semmi extrával Avagy Peti baba az extra pocaknövesztőm És változatlanul tuti biztos, hogy csak egyedül bitorolja, nincs mellette se Noémi, se másik kukis.BIztos kiderült volna ha 2 tesó van, hisz 2 ultrahang is volt a múlt héten.

Peti baba mozgása hétről-hétre erősebb, már szinte mindig látható dudorokat is tud produkálni. Csak ámulok. Érdekes, hogy kb. 1 héttel ezelőttig amikor rugdalózott és rátettem a hasamra a kezem, abbahagyta. Talán figyelt vagy érezte, hogy ott a kezem és megnyugtatta, nem tudom. Mostanra viszont ez épp fordítva van, ha odateszem a kezem, elkezdi a mozgást. Nem akarok semmit belemagyarázni, de már biztos, hogy érzi a kezemet, vagy épp Tibiét, és nagyon kedves, hoyg erre válaszol. Jó érzés, örömteli, különleges, és számomra igenis kommunikatív. Az is kezd kirajzolódni, hogy változatlanul 3-4 óránként intezívebb a mozgása, de az este 9 óra az a tuti időpont AKkor beindul és püföl, nem kímél, érzem és látom is, és olvadozom, szeretgetem, beszélek hozzá, megdícsérem. Azt is megfigyeltem, hogy a front előtt, mármint amikor hidegebb idő jön, nem olyan aktív, mint pl. tegnap is. Ma viszont minden rendben, ma, hogy ideért a front, én vagyok a nyamvadtabb

Tegnap védőnőnél voltam, elképesztően alacsony vérnyomást mért, meg is kérdeztem tőle, hogy biztos jó a műszer? Azt mondta, igen. 86 volt a felső érték Pedig sokat iszom, a vizeletvizsgálatkor is mondta, hogy látszik is, nem tudok többet tenni. Mondjuk lehet hogy ebbe is beleszólt a fornt érkezése. Szédülni csak reggel szoktam felkeléskor, ezért nem is hirtelen kelek fel, egész nap társam az ásványvizes palack. Hát ez van, a pulzusom legalább jó volt.

Most úgy igazán nincs semmi különös, nem is akartam ma írni, de hát köszi kedves "járom az utam", legalább kicsalogatta belőlem a szavakat

komment [53]

Névválasztásunk eredménye :)

2010-08-23 12:09 hétfő #

Hát Peti lesz a pocaklakónk, ha valóban kisfiú, amihez nekünk nem fér kétség az ultrahang után. No de tudjuk, mit mondott az orvosom: "ez még nem 100%" Noémi név persze talonban marad, kb. 6-8 hét múlva megyünk 4D-re, akkor biztosan az egyik név kiesik a pixisből.

Nem volt nagy csata a névkeresés, választás. Én már összeírtam a listámat csütörtökön. Szüleimhez vittem (mert hogy a hétvégét náluk töltöttük) 2 utónévkönyvet, hogy Férjecském böngészhesse. Alig hogy elkezdte, kérdezte, hogy milyen neveket írtam fel. Nem tudom, hogy pusztán csak kíváncsi volt-a, vagy lusta volt végigolvasni a neveket Odaadtam neki a listámat, 7-8 név volt rajta, köztük a Péter. Alig hogy elolvasta, mondja, hogy neki az egyetlen név, ami eddig eszébe jutott és számításba vett, az a Peti. Még próbálkoztam1-2 többi névvel, amik nekem picit jobban tetszettek, de ott nem volt közös pont bennünk, egy pici sem. Így aztán megegyeztünk a Petiben, számomra igen meglepően gyorsan és egyszerűen, csata és minden vita nélkül . Akármennyire eltér is az ízlésünk neveket illetően, másodszor is sikerült egyetlen közös, nekünk tetsző nevet választani gyermekeinknek. Így aztán most még személyesebbé vált a várandósságom a pocaklakómmal, hisz azóta Ő már csak Peti, Peti baba

komment [69]

Ultrahang, genetikai tanácsadás

2010-08-19 14:49 csütörtök #

Hát kissé kimerítő volt a mai napom, ugyanis nemrég értem csak haza a klinikáról. Reggel 8 óta......

Kezdem az elején. Reggel 3/4 8-ra mentünk a dokimhoz a 18 hetes genetikai ultrahangra. Nem kellett sokat várnunk, mikor behívtak. A vizsgálat néhány percig tartott, és mindent tökéletesen rendben talált az orvos. A baba fejecskéje most 4,4 cm Megmért mindent amit kellett, megmutatta a kis veséit, húgyhólyagját, pocakját, mindent. Végül kérdezte, hogy nézzük-e meg a nemét. Mondtam persze, ha lehet és látható, mért ne. Pillanatok alatt megtalála, és így szólt: úgy tűnik kisfiú, ez itt egy fütyi És mutatott a kurzorral a monitoron egy láthatóan fehér hosszúkás foltocskára Tibivel egymásra néztünk, és vigyorogtunk, mint a vadalma Biztosan Rolika is kinevetett minket, Ő bezzeg végig tudta :) A vizsgálat végén míg vártuk a leletet mondtam, hogy egész idáig azt hittük, hogy kislány. S a doki hozzátette: persze ez még nem 100%-os. Neeem nem, persze, tudjuk mi.Igaz, hogy a pirinyó veséket rögtön látta, és minden egyéb szervét is tisztán, majd a kukit is azonnal megtalálta, hát persze hogy nem biztos, mitől is lenne az, nem igaz? Úgyhogy mától Noémi nem Noémi, s a hétvégi programunk a családlátogatás mellett a fiú nevek átböngészése lesz. Avagy Férjecskével elkezdjük a csatánkat, de mint írtam korábban is, ennél nagyobb feladatunk már ne legyen az életben. Remélem, mire megszületik, azért kitaláljuk Rolika kisöccsének a nevét

Rendkívül érdekes érzés kerített hatalmába a kisfiú hallatán, s azóta is. Többen kérdeztétek, mi lesz, ha mégis fiú, mivel anyira kislányt vártunk. Hát SEMMI! Semmivel sem vagyunk kevésbé boldogok, semmivel sem rosszabb érzés ez, ici-picit sem vagyunk csalódottak, sokkal inkább meglepettek, de kellemesen meglepettek. Persze van ennek egy kis lelki hátere is. Azon túl, hogy minden tény és érv ami a kislány mellett szólt sutba dobható A jelek szerint nálam ezúttal nem jött be sem a "fiúk gyorsabbak, de a lányok tovább élnek" (spermiumokról lévén szó) elv, sem a gyermeküket elvesztett majd újra gyermeket várók általam megállapított statisztikája, miszerint többségében ellenkező nemű baba fogan - ennek lelki hátterét most nem ecsetelném -, nem jött be a teljesen más tulajdonságú várandósság (lásd gyümölcsevészet, édesség utálat az elején,illatokra érzékenység), s pláne nem jött be a kerek pocak-csúcsos pocak kérdés S a jelek szerint az alacsonyabb AFP sem utalt nálunk kislányra. Megdőlt minden teóriánk Ezért a meglepettség csupán, mert ez olyan sokminden, hogy elképzelhetetlenné tette számunkra, hogy újra kisfiúval ajándékozott meg minket az élet. Mégiscsak teljesülni látszik az álmunk, nem csupán az, hogy egészséges gyermekünk szülessen akit hazahozhatunk, hanem hogy kisfiú legyen, bár ez főként az én, sokáig el nem eresztett vágyam és álmom volt.

Sokszor írtam már erről, hogy Rolika fogantatása előtt is kisfiút szerettem volna. El nem tudtam magam képzelni lányos anyukaként, ezt anyukám is megerősítette, hisz ismer. Rolika halála után meg pláne nem tudtam elképzelni. Teljesen kizártam ennek lehetőségét, pedig tudtam, hogy akárhogyan is fogan, épp annyi az esélye, mint a kukisnak. Talán kicsit homokba dugtam a fejem, nem tagadom. Sok idő kellett hozzá, hogy rájöjjek, így nem gondolkodhatok, és elfogadjam a kislány lehetőségét. Ebben a munkahelyem volt az úttörő segítségem, hisz ott nap mint nap sok-sok kislányos anyukával találkoztam, és megcsodáltam az édes kis mosolygós tündéreket. Megtanultam más szemmel nézni őket. Megtanultam, hogy talán azért lesz épp kislányunk, mert a természet ezzel segít, hogy a születendő babánkat véletlenül se hasonlítsuk majd Rolikához. Se külsőleg, se máshogy. Hogy ne Őt lássuk benne. Volt egy nem túl kedves gondolatom is e témában. A PIC-en azt mondták, hogy a lányok erősebbek, szívósabbak. Talán azért is féltem, hogy lányunk lehet, mert azt gondoltam volna, azért kislány, mert baj lesz és kell, hogy erős legyen. Mindezek után elfogadtam, hogy nekünk bizony lehet kislányunk, akit éppúgy fogunk várni és szeretni, mintha Rolikát hoztuk volna haza, vagy mintha kisfiú lenne. S lám, az életem megint akkor ajándékoz meg valamivel, amikor megtanulok lemondani róla. Most említsem a vonzás törvényét? A Titkot? Sokszor volt ez így, amikor megtanultam valamit elengedni, lemondani róla, végül akkor kaptam meg. Talán nem csak ajándék nekünk ez a kisfiú, hanem tanúbizonyság is, hogy kiálltuk a próbát. Merem írni, mert így is érzem, hogy igen, kiálltuk a próbát! 6 éves küzdelem áll mögöttünk, végül elnyerjük a jutalmunk, immár a másodikat, mert Rolika is ajándék volt nekünk, s róla sem feledkezünk meg.

Szóval nagy valószínűséggel kukis rugdalja ki a ház oldalát Egész más már így a várandósság. Személyesebbnek érzem. Igaz, neki még nincs neve, de hamarosan lesz. Személyesebb, mint eddig volt, annak ellenére, hogy Noémiztük, neve volt a vélt kislányunknak. De nem volt bizonyított, nem volt semmi egyértelmű utalás erre. S ha meglesz a név is, akkor már igazán kiteljesedik bennem a boldogság. Van még egy KISFIÚNK! (hagyjuk azt az elenyésző "nem biztos még" kijelentést%-ban kifejezve )

Ezután hazajöttünk, volt még kb. 3/4 órám, hogy visszamenjek időpontra a szívultrahangra. Készítettem szendvicset meg beraktam a táskámba egy üveg ásványvizet is, tanulva a múltkori 2 óra várakozásból a genetikai tanácsadóban. A szívultrahangon mindent rendben talált az orvos, semmi elváltozás, az erek szépen kereszteződnek, ezt mondta, fogalmam sincs, mit jelent, de számomra a végeredmény a fontos. Egészséges ez a kis csöppség! Nem is lehet másképp

Majd délelőtt 10 órától várakoztam a genetikai tanácsadóban. Ezt igyekszem nem sokáig ecsetelni, mert újra felforr az agyvizem. 1/4 11-kor a nővér/asszisztens bekérte a papírjaimat, majd vártam, vártam, és vártam. 11 órára megtelt a váró, aki ezután jött, már leülni sem tudott. Orvos délben érkezett Akkor kezdte meg a rendelést. Itt egy kismama minimum 10-15 perc, pláne ha tényleg valami miatt további vizsgálat javasolt és azt át kell beszélni. Délután 1 óráig az orvos 2-szer hagyta el a rendelőt, nem mondom, a kismamák hogy néztek rá, hogy még csak most jött, hová is megy? Nem viccelek, én személy szerint 3,5 óra várakozás után kerültem be a rendelőbe Akkor már a kijövö asszisztensnek szólt egy apuka, hogy szóljon már orvosnak, hát 30 ember itt vár órák óta. Rövidesen érkezett még egy orvos, és 1 órától már 2-en végezték a tanácsadást az amúgy is 2 rendelkezésre álló rendelőben. A 2,5. óra után elhatároztam, hogy ezt nem hagyom szó nélkül, mert mindennek van határa. Én egy türelmes ember vagyok, de hogy veszélyeztetett várandósként - ha nem az lennék, akkor is - 3,5 órát kelljen várnom egy megbeszélésre, az már túlmegy minden határon. És nem csak nekem, hanem más kismamák is órák óta ott voltak. Katasztrófa! Bent a rendelőben az orvos átnézte a leleteimet, majd mondta, hogy szerinte a leleteim alapján nem indokolt a magzatvízvétel, amiben én is maximálisan egyet értettem. Ezután megkaptam a leletem, és viszlát, kb. 5 percet voltam bent. Kifelé jövet bementem a recepcióra, hogy megkérdezzem, hol tehetek panaszt. A két hölgy elkezdett kérdezősködni majd megmagyarázni nekem, hogy hogy megy a genetikai tanácsadás. Jeleztem, hogy nem ezért vagyok itt, azt kérdeztem, hová forduljak a paanszommal. Hozzájuk-e, vagy ha nem, kihez? Érdekes, rögtön elirányítottak a titkárságra. Ott a főnővérrel tudtam beszélni, aki készséges volt, és le akarta hívni a genetikai vezetőt - nem én kértem! -, de ő nem ért rá, így a hölgy vette fel az írásos panaszomat. Szóban is elmondtam, hogy nem az orvossal van bajom, ne értsék félre, de nonszensz ez a várakozási idő. A hölgy elnézést kért, mire mondtam, hogy nem kell, nem ő tehet róla, és nem ezért jöttem, csak elképzelhetetlen a számomra, hogy ennek így kell történnie. Elmondása szerint az írásos panaszom továbbítva lesz a professzornak. Nekem mindegy kinek, de jó lenne, ha ezen változtatnának. Mert aki először megy és nem kap felvilágosítást, mint én sem, az étlen-szomjan ott ül ebédidőben órákat. Kismamák. Na ne! Nem értem, miért nem működik az időpontra bejelentkezés, mint minden más rendelésen. Pici csúszás belefér, még bőven türelmes vagyok akor is, ha 1 órát is kell várnom, de a mai kiverte nálam a biztosítékot. S ha nem kapnak visszajelzést, azt hiszik, jól van ez így. Biztos nem minden kismama tesz panaszt, de azt is látni kell, hogy egyre több kismamának kell mennie genetikai tanácsadásra, hisz egyre többen érik el a 35 éves kort - mint én is -, akiknek ez már kötelező. És az egész régióból itt végzik ezt a munkát. Tehát a várakozási idő csak nőni fog, nem pedig rendeződni.

Na mindegy, ezzel túlvagyok minden létszükségletű vizsgálaton, amit ezidáig el kellett végezni. A lényeg, hogy jól vagyunk és egészségesek, igazán más már nem is számít. Pláne miután lehiggadtam

komment [20]

Pocakfotó másképp

2010-08-17 16:13 kedd #

Úgy látom a felirat betűméretét nem sikerült eltalálnom A lényeg, hogy a bal oldali kép vasárnap készült, 18 hetes Noémi pocakkal. A jobb oldali pedig 24 hetes pocak Rolikával. A pólóm sokat eltakar, de nagyjából ekkora lehet most a hasam, mint Rolikával 24 hetesen. A formája mindenképpen, van elől egy kis egyenes rész, ami aztán rövidesen biztosan kigömbölyödik :)

Nagyon szépen köszönöm a magnéziummal kapcsolatos jótanácsokat! MagenB6-ból napi 2x1-et kell csak szednem, tehát a keményedések nem vészesek, különben a doki is felírt volna magnéziumot, biztos nem látta még szükségét. A szedése óta azonban jelentősen javult a helyzet, még a félig ülő, félig fekvő testhelyzetben is, amit igyekeztem abszolut a minimálisra csökkenteni - de tévénézés úgy a legkényelmesebb, ez tény -, a hanyatt fekvést meg aztán teljesen nullára. Amúgy sem bírom sokáig a hátfájásom miatt, de néha jól esett pár perc, viszont semmiképp nem szeretnék keményedni, illetve hogy a baba szívverésének ez ne legyen jó, ha ez így van. A felsorolt magnézium készítmények közül a Béres a legszimpatikusabb, ha árban hasonló, mint a MagneB6, akkor arra fogok áttérni, miután a jelenlegi tabletta elfogyott. Ilyenkor különösen örülök, hogy olvastok és segítetek

Változatlanul jól vagyunk, minden rendben, s most, hogy az AFP eredmény is többek szerint kislányt mutat, ez meglepett bár, de azon dolgok közé sorolom, amelyek erre utalnak. Talán csütörtökön kiderül, hogy velem együt sokatoknak igaza volt-e eddig, hisz aznap megyünk a 18 hetes ultrahangra. POntosabban reggel a genetikaira, aztán délelőtt a szívultrahangra, majd ott is maradok a genetikai tanácsadáson, s ezzel letudok minden vizsgálatot, amit a legfontosabb volt elvégezni ezidáig. Csak hogy ne várjatok, nem jövök reggel mindjárt a hírrel, hogy kukija van-e vagy mégsem Már amennyiben egyáltalán ez látható lesz és egyértelműen beazonosítható lesz a felvételen. Férjecském is jön, olyan jó

Vasárnap délutánunk igen kellemesen telt. Kimentünk Orfűre, hogy legyünk szabad levegőn, ne csak a lakásban, és végre tudjak enni egy jó kis sajtos-tejfölös lángost, amire igen régóta fáj a fogam. Tibi meg bepalacsintázott. A környéken 2 baráti család is lakik, meglátogattuk őket, jót beszélgettünk. Majdnem este 8-kor értünk haza, olyan jól éreztük magunkat. CSak az a baj, hogy azóta is lángost ennék.... Az egyik család fürjeket tart, így tavasztól őszig nem is kell tojást venniük, mert annyit tojnak az apró madarak. Kaptunk is egy kis doboznyi fürjtojást. Még sosem ettünk, este Tibinek abból kellett rántottát csinálnom vacsorára. Hát enyhén elkapott a röhögés, amikor az első tojást, tojáskát beleütöttem a tányérba. Ilyen pici tojást még nem is láttam, a tyúktojáshoz vagyok szokva Tényleg nagyon vicces volt, és 15-öt fel kellett ütnöm 1 adag rántottához. Maradt még pár darab, úgy döntöttem, holnap pizzát sütök, és arra is ütök fürjtojásokat - tyúktojást is szoktam 1-1 szeletnyi pizzára, az is elég viccesen fog kinézni szerintem Hát nekünk ez abszolút újdonság volt.

Fejlemények vannak galamb elleni védelem ügyben. Elégedett is vagyok, bár még van teendő. A lényeg, hogy a Lakásszövetkezet megírta a hivatalos bejelentést a Közterület Felügyeletnek az idős hölgy galambetetési tevékenységéről. A néni azóta is minden reggel jön, és tegnap a közös képviselőnk is épp erre járt, próbált vele beszélni, de ugyanazt az ellenálást és buta érveket kapta, mint mi. Tehát a nénivel abszolút nem lehet szót érteni, így nem hagyott más választást a hivatalos úton kívül. S mint megtudtam, a házunkban mindenkit zavar ez, nem csak engem, és senki nem ért egyet a galambok etetésével.

A másik dolog, hogy az erkélyek közötti rések befalazására sikerült beszerezünk 2 vállalkozótól is árajánlatot, a kettő között kb. 200 ezer Ft a különbség Ez igen jelentős, pedig ugyanazzal a technikával és anyagokkal dolgozik mindkettő. NO de ma bent jártunk mindhárman számvizsgálók a közös képviselőnknél, és megbeszéltünk egy időpontot a közgyűlés összehívására. Szeptember elején várható, hogy ha a közgyűlés megszavazza, akkor megrendeljük a munkát és legkésőbb október közepére a problémánk ezzel megoldódni látszik. Ez nem kis lépés, és igen megnyugtató a tudat, hogy talán végre a galambok áttelepülnek, mert nem lesz más választásuk.

komment [6]

Orvosi vizsgálatok

2010-08-10 19:11 kedd #

Azt hiszem, el is felejtettem írni tegnap, hogy tegnap átestem az első fogorvosi ellenőrzésen is. Majd lesz még egy a terhesség utolsó hónapjában, amit Rolikával már nem élhettem meg. Most minden rendben, nincs teendő a fogaimmal.

Ma pedig délután terhesgondozásra mentem. Vártam nagyon, mert az AFP eredményemet csak most tudtam meg, és akartam a dokival beszélni a keményedésekről. Szóval az AFP-m picit alacsonyabb lett, mint a minimum. 0,7 MoM a minimum, az enyém 0,53 MoM. De azt mondta a dokim, hogy mivel az integrált vérvételi tesztem 100%-osan negatív, ezért az AFP-t nem kell figyelembe venni, és hogy ha majd megyek újra a genetikai tanácsadóba, ott is ezt fogják mondani. Tehát nincs miért aggódnom. Megnéztem Rolikával az AFP-met, vele 1,53 MoM volt, amit teljesen jónak mondtak, viszont akkor nem volt integrált vérvételem, sem genetikai tanácsadás, hisz nem voltam még 35, és más sem indokolta ezt. Ezen kívül a Hepatitis B meg a nem tudom én milyen dolgok teljesen negatívak. Kicsit vashiányos vagyok (mint általában a nők, főleg a várandósok), kell szednem vasat innentől. Ezen kívül van a véremben néhány antitest, ami terhességi dolog - a doki szavaival élve, tehát gondolom, ez csak a várandósság idején van így, mint a terhességi cukorbetegség pl. Ezért ezt a tesztet 2 hónap múlva javasolt megismételni, erre a cukorterheléses vizsgálatkor fog sor kerülni. Valamint hogy ennek különösebb jelentősége nincs, csak ha esetleg vért kell kapnom. Be is van írva a kiskönyvembe, de nem lesz rá szükség Úgyhogy nem aggódom továbbra sem, méhszájam teljesen zárt, minden rendben.

Ja, keményedések. Rolikával sosem éreztem, nem tudtam beazonosítani azt az érzést, amiről oly sok kismamától hallottam. Most viszont érzem, szerencsére nem túl sokszor, illetve a napi normálon belül. Főleg akkor, amikor félig ülő, félig fekvő helyzetben pihenek délután, vagy ha pár percig hanyatt fekszem. Sokáig úgysem tudok, eléggé hátfájós vagyok sajnos.(közben Noémi ismét üdvözletét küldi nektek odabentről ) Szóval hiába kényelmes nekem az a pozíció, le kell mondjak róla, mert a keményedések nem jók.Ezért aztán mától MagneB6-ot is kell szednem. De hallgatok a megérzésemre; továbbra is nyugalom van bennem, semmi aggódás, semmi idegeskedés, minden rendben van és lesz is

Noémi egyébként Rolikához hasonlóan a jobb oldalamat foglalta le Ami azt jelenti, hogy esti lefekvéskor ha a jobb oldalamon fekszem, jelzi, hogy ez neki nem igazán jó, és bizony forduljak már meg. Pedig én először mindig a jobb oldalamon fekszem, ha nagyon kómás vagyok el is alszom, ha nem, akkor pár perc múlva amúgy is átfordulok a bal oldalamra, ésúgy rögtön elvisznek az álommanók. Tegnap este mondtam neki, hogy jól van, mindjárt átfordulok, csak pár percet adjon még, olyan jó így. Férjecském kiröhögött ezt hallva Hanyatt ugye nam tudok aludni és nem is szabad. Időnként meg mit nem adnék egy spéci masszázságyért, amin nem csak az arcomnak van lyuk, hanem a hasamnak is lenne, hogy csak egy órácskát tudjak hason feküdni Főleg ha Noémi egyre inkább követeli a jobb oldalamat, szóval kizárásos alapon marad a bal oldal, háááát......... hosszú idő van még január közepéig De semmiképp nem panaszkodásként írom ezt, hisz ennél nagyobb problémám ne is legyen a hátralévő 5 hónap alatt! Apropó, 5 hónap. Holnap megkezdem az. 5. hónapot a várandósságomban, mármint nem a hetekben, hanem ha naptár szerint nézem. Vissza már csak 5 hónap + 1 hét lesz a születésig. Nem megy az idő gyorsan, abszolut nekem dolgozik, hogy minden napját élvezhessem

komment [10]

Galambtüske

2010-08-09 19:25 hétfő #

Itt is köszönöm a sok-sok rengeteg szülinapi köszöntést! Nagyon jól esik, kedvesek vagytok!

Köszönöm, a ház oldala még megvan, egyben van, jól van. Noémi nem rúgta ki, aznap épp kicsit aluszékony lehetett, vagy ilyesmi. Gondolom, ahogy mi felnőttek is, a magzatok is megérzik a frontot. Ahogy eddig észrevettem, amikor a hideg idő jön, akkor érzem kevesebbet.Ezen kívül viszont szinte napról napra erősebb a mozgása, és már ici-picit, 1-1 mm-t ki is domborodik a pocak ahol erősen rugdos. Szóval lassan már egyértelmeűn szemmel látható is lesz a mocorgása

Nagyon jó 7végénk volt, pihentünk is, szombaton anyósomék hívtak meg ebédre, tegnap pedig keresztfiúnkat és családját látogattuk meg. Ma pedig délelőtt nekiálltam megvarrni, beszűkíteni a farmer kismamanadrágom szárát, hogy ha jön 1-1 hidegebb nap, legyen mit felvennem. A szűkítás kifogástalanul sikerült - megfogadtam haNa tanácsát is -, most nagony tetszik, jól érzem magam benne. Már jöhet a hűvös, bár örülök, hogy a meteorológusok még kánikulát jósoltak a hétre. Elvégre most van nyár :)

No, akkor rátérek a címre. Szombaton még ebéd előtt sikerült felszerelni a galambtüskéket. Férjecském végül nem is a 2 sorosat vette meg, hanem a 3 sorosat, ezt látta a legbiztosabbnak. Nagyon ügyes volt, gond nélkül, kb. 1 óra alatt elkészült, és csak asszisztáltam neki. Vettem egy nyeles mosogató kefét, azzal tisztította le a párkányokat, így biztosan nem érintkezett a galambtrutyival. A tüskék sima sziloplaszttal lettek leragasztva, nagyon egyszerűen. Ajánlom mindenkinek, akinek ilyen baja van, árban elviselhető, és végleges megoldást jelent. Én nagyon örültem a felrakás után :) Lefotóztam - tériszonyosok ne nézzék sokáig

A konyhai ablak:

A kisszoba ablakpárkánya a konyhaiból fotózva. Jól látszik a párkány mellett a szomszédunk és alatta lakó erkélyek közötti rés, ott szktak tanyázni. Igen közel, kb. fél méterre a párkánytól.

Vártam a hatást, de aznap este nem jöttek. Úgy vettem észre, hogy hűvösebb napokon, éjszakákon valahol máshol tanyáznak. Ám vasárnap reggel 6-kor ébresztettek. Arra ébredtem, hogy megint megy az erkélyrésben a civakodás, majd amelyiket el sokták zavarni, jött volna a párkányra. Neki is ütközött picit a tüskéknek, hallottam a tüskék fémes hangját, persze nem tudott leszállni. Azonnal felkeltem, és a konyhaablakból megnéztem, nem esett-e be az ablak és a tüske közé, vagy verte le az esetleg még nem 100%-osan megkötött sziloplasztos tüskét. De egyik sem, minden rendben volt, a galamb 4 emelettel lejjebbi erkélyen putrizott Ezután még 1 próbálkozást hallottam, de azóta semmi. Ha nem buta állat, akkor többször nem próbálkozik. Ma hajnalban már nem ébresztettek. Yeeeeesssssssssss

komment [5]

36.

2010-08-06 11:29 péntek #

Ennyi éves lettem ma A korábbi években sosem írtam a szülinapomról, mert nem volt fontos. De ez most más. Nem a szám miatt, nem a meglepik, ajándékok miatt, csupán az érzés más. Ez a szülinap már örömteli tud lenni.

A 2007-es évben cseppet sem volt fontos az ünneplés, hisz akkor Rolika már 1,5 hónapja a PIC-en volt. Ő volt az első, egyedül a fontos, és semmi más. Érzéseink a remény és aggódás váltakozásáról szóltak, miközben szerettük és küzdöttünk érte ahogy csak tudtuk, persze a legnagyobb csatát Ő maga vívta. Az én szülinapom egy ugyanolyan nap volt számomra a naptárban, mint bármely másik.

A 2008-as évben mitől is lett volna ünnep a szülinap? Kisfiúnkat gyászoltuk, akkor már kb. 10 hónapja. Emlékszem, voltak még bőven hullámvölgyek a jó és rossz fázisok között, miközben már szerettük volna, ha sikerül a spontán fogantatás, és a kistesó beköltözik. De Ő tudta, hogy még akkor messze nem jött el az Ő ideje. S milyen jól tudta!

A 2009-es évben gyászunk alábbhagyott, megjártuk azt az utat és a végéhez közeledtünk. Tavaly ilyenkor már szakorvosi segítséget kértünk a fogantatáshoz, mert úgy tűnt, ez megint egy hosszú játszma lesz. De ekkor már előre néztünk, tudtuk, hogy Rolika velünk van és segít, erőt ad. A szülinapom tavaly még mindig nem volt felhőtlenül boldog, vagy inkább jelentőségteljes.

De most más minden. A Kistesó kiválasztotta a számára és számunkra is legmegfelelőbb időt az érkezésre. Ő tette igazán jó érzésűvé számomra ezt a mai napot, boldoggá, függetlenül attól a 36-os számtól (azé nem haragudtam volna a sorsa, ha minimum egy 6-ossal kevesebbnél tartanék). Valóban mindennek megvan a maga ideje és helye az életben. A halálnak is, az örömnek is, érzéseknek és eseményeknek egyaránt. Jó ez a nap, s bár semmi különös ünneplés nincs tervben - mert hát annak nem is kell külsőleg is megnyilvánulni -, szeretem a szülinapom

Kaptam is már meglepit. Bevásárlásból értem haza nemrég, többnyire Spar-ba szoktam menni. Van Supershop kártyám is, szorgalmasan gyűjtöm a pontokat, bár azt nem tudom, mire. A mai blokkon aránytalanul magas pontszámot írtak nekem jóvá, nem is értettem, hisz nem vásároltam olyan értékben. A pontos blokkon azonban rajta van, hogy alap pont 29, módosított pontszám 58. Ennek apropója pedig a szülinap Megduplázták, kedvesek, nem is tudtam, hogy ez a módi :)

A mai napra csak egyetlen "elvárásom" van: remélem, hogy Noémi kirúgja a ház oldalát

 

Hasonlóan szép napot kívánok nektek!

komment [29]

Galambok, Noémi, miegymás

2010-08-05 13:06 csütörtök #

Haladunk - ha lassan is - a galambok elleni küzdelemben. Férjecskémmel úgy döntöttünk, hogy nem állítjuk elő magunk a galambtüskét, mert többe kerülne a leves, mint a hús. Ma meg épp Pesten volt munkálya, én felírtam neki a neten talált egyik címet, ahol nem csak neten keresztül szolgálnak ki, hanem van telephelyük, és ott meg is lehet vásárolni. Így aztán elment, és megvette a 3 soros galambtüskéket, hétvégén fel is kerülnek a helyükre Hess dögök az ablakunkról, gondolom, nagy kerek szemekkel néznek majd, hogy ez a hely már nem lakható a számukra

Amúgy nem hiszem, hogy szélsőséges vagy rossz lenne a gondolkodásom a galambokról. Ha az lenne, nem lehetne kapni galambtüskét, melyek ráadásul a nem tudom én milyen madárvédő akárkik által is elfogadott szabvány! Nem lehetne védekezni ellenük galambhálóval. ÉS valóban kettőnk közül a galamb tud könnyebben költözni. Én nem adhatom el a kéglit, mert a banké, míg hitel van rajta. A galambnak azonban nem kell pénz, hogy máshová cuccoljon, hát cuccoljon az. Én tuti röhögni fogok, amikor a galambtüske már a helyén lesz és látom, hogy röpülne rá a galamb, de nem tud Ennyi kárörömtől talán még nem kárhozok el.

Ma megérkezett az övterelőm a postával. Mondjuk annak nem igazán örültem, hogy az ajánlott küldeményemet csak úgy bedobta a postás a postaládánkba Megnézném azt az aláírást, aki átvette.....Mivel nagy borítékban volt, simán kivehette volna bármely jóindulatú ember, aki arra jár. De még csak fel sem kaputelefonált a kézbesítő, hogy megkérdezze, itthon van-e valaki, vagy bedobott volna egy értesítőt, hogy ajánlott küldeményem jött. Nem, simán be a postaládába No mindegy, megérkezett, az enyém lett, ez a lényeg. Mindjárt be is raktam a kocsiba, még szoknom kell, megtalálni a pontos beállítást. De alapvetően jó lesz, azt hiszem.

Noémi nagyon nagyokat tud rúgni, bokszolni, akármit is csinál, már naponta többször is egyértelműen érzem, sőt, Tibi is érzi a temyerével Nem tudom, hogy már lehet-e kialakult ritmusa, de ahogy figyelgetem, 3-4 óránként intenzívebb a mozgás. Bár a könyvem szerint ebben az időben sokat mozognak, kezd tudatossá válni a mozgásuk. Opsz, épp most kezdi, köszönt nektek Ma Rolikánál épp akkor mocorgott, mikor odaértem, modtam is neki, hogy köszönt a kistesója Szóval nagyon-nagyon jó érzés, és öröm tudni róla!

A pocakom Tibi szerint fiúsodik Azaz csúcsosodik. Nem tudom, nem látom úgy, de én nem tudom magam olyan messziről nézni még tükörben sem, hogy azt lássam :) Bizonyára az édesség bevezetése az étrendembe miatt fel is jöt 2 kiló az elmúlt 2 hétben, így jelenleg 6-nál tartok. Alapvetően nem sok, ha nem fog minden két hétben feljönni 2 kiló Úgyhogy ma bevásároltam gyümölcsökből, jobb lesz nekem, ha tartom magam ahhoz. Ja, pocakkörfogat nem nőtt, nem is értem, hova jött a 2 kiló

Érdekesen fejlődnek a magzatok. A könyvem szerint most, a 17. héten már a teljes hosszuk 18 cm körül van. A súlyuk 90-120 gramm. Ha számolok egy 40. hetes terhességgel, és születésekor kb. 3200 gr-os babával, 50 cm hosszal, akkor a hátralévő 23 hét alatt a hosszuk kb. 2,8-szorosára, a súlyuk azonban 26,7-szeresére nő Azta, ez azért nem semmi, nem igaz? ÉS mindezt úgy, hogy már mindenük megvan, kifejlődött, a szervek működnek, tényleg már csak erősödni és hízni kell, gyarapodni a szöveteknek, a porcoknak csontosodni, ami mondjuk súlyban nem kis változást jelent szerintem. Ez alapján elképzelnék egy teljesen sovány, kis nyúlánk magzatot, pedig az ultrahang felvételeken a fej méretét - ami a test 2/3-a - leszámítva egy egész arányos, szép kis babatest látható. Hogy csinálják ezt? Nem értem, de bámulatos, az biztos!

komment [8]

Elkészült :)

2010-08-02 16:33 hétfő #

El sem hiszem! De elkészültem a zsebes tartóval is végre Csak fektetve tudtam lefotózni. A zsebek felvarrása már nagyon könnyű volt. Csak 6 van rajta, nem akartam a mintát nagyon eltakarni, és inkább azt a funkciót szánom neki, hogy vidámmá, szinessé tegye majd a babaszobát. Alul van két nagyobb zseb, hogy Noémi abba tudja majd pakolászni mindazt, amit szeretne :) No meg ami belefér

A párna már jó ideje kész van, azt kicsit szebben sikerült megvarrnom, pedig a hátulján kb. 2/3-nál zipzár van, és zipzár varrásban nem vagyok jó :) Ez a párnabelső (50x50 cm) olyan puha és kényelmes, hogy vettem két kisebbet (40x40 cm) nekünk a nagyszobába, mert kényelmesebb feküdni rajta délutánonként, mikor néha elvisznek az álommanók, mint a nagy, kemény, ülőgarnitúrához járó díszpárnákon. Anyagom volt bőven, úgyhogy azok már használatban is vannak. Ez a micimackós párna meg igen jó szolgálatot fog tenni, ha majd Noémi szopizik és megtámasztom vele a hátam. Például :)

Már csak egy varrnivalóm van, a farmer kismamanadrágom szárát kéne beszűkítenem, mert hát 3 évvel ezelőtt még a bővebb szárú volt a divat, most meg már közel sem. Kezdek vele valamit, hogy jobban érezzem magam benne. Na az sem lesz egyszerű Aztán jó időre elrakom a varrógépem, mert már látni sem bírom

 

komment [9]

Megy tovább az élet

2010-08-02 10:46 hétfő #

Kegyetlennek tűnhet a cím a tegnapi rossz hír után. Elég nehezen tértem magamhoz Niki sms-e után, s a nap folyamán nagyon sokszor gondoltam rájuk. Bence távozása kapcsán sokminden eszembe jutott, elgondolkoztam.

Igen, nekünk, kívülállóknak az élet megy tovább. Nikiéknek nem. Számukra az idő megállt, egy tapodtat sem megy előre.Biztosan ők sem tudják elképzelni a holnapot, mert számukra nincs holnap. Kínzóan mardossa szívüket a hiányérzet, a fájdalom, hogy a szülinapi tortát nem kaphatja meg a baba, sem az ajándékokkal nem játszhat. Már nincs hová menni meglátogatni Őt, elvinni neki a szeretetet. Intéznivalókmaradtak csak. A szörnyűségek, amik egy kisbaba halálával elkerülhetetlenek. Nem elég megküzdeni a gyásszal, még a bürokráciával is meg kell.

De mégis, nekünk az élet megy tovább. Felocsúdunk a kábulatból, döbbenetből. Megyünk dolgozni, boltba, főzünk, eszünk, alszunk. Végezzük a napi rutint. S mindez nem egyenlő azzal, hogy akkor többet nem gondolunk Bencére, a szüleire. Persze, hogy nem egyenlő! Sokáig, nagyon sokáig a gondolatunkban lesz, s segítenénk, ha lehetne, de hát mit is tehetnénk? Bence elment, és nem jöhet vissza

Nem, nem élem újra Rolika távozását, de emlékszem az érzésre, amit akkor éltünk át. Nekünk megadatott a kegyelem, hogy megvárt minket, számunkra abban a pillanatban állt meg az idő, s jó sokáig állva is maradt. Számunkra! S bizonyára a sok kedves, együttérző olvasó számára is, akik hónapokon keresztül követték Rolika állapotát. De az ő életük, a ti életetek biztosan rövidesen haladt tovább. Rolika elment, de mentetek másnap dolgozni, mosolyogtatok a gyermekeitekre, mert örültetek, hogy nektek ő ott maradt. S mindez így van, volt rendjén! Hisz tudom, hogy utána is sokáig velünk maradtatok, ami egyértelműen azt bizonyítja, ti sem tértetek magatokhoz sokáig. Mégis. Az életetek ment tovább. Most a miénk is, s ezt olyan kontrasztosnak érzem. Olyan különös kettősség van bennem. Most akkor áll az az idő vagy megy tovább? A teendők miatt megy, menne kell, de lélekben valahogy nem úgy megy.Meg kell teremteni újra az egyensúlyt, az időnek mennie kell. Megyünk tovább, csak már nem Bence babáért szorítva, hanem a szüleiért, hogy túléljék!

A tegnapi írásommal kapcsolatban is elméláztam estig. Hogy talán Rolika fogta meg Bence pici kezét és mentek együt tovább a mennyei országban a többi kis angyalka elé. Vajon Rolika pici kezét ki fogta meg? Biztosan valaki Őt is bevezette, hogy ne féljen nélkülünk. Talán Szabi vagy Norbi a nagyobbak közül? Vagy épp Klarissza, és Barbi? Vagy haNA gyermeke? Netán Gabó? Vagy mind ott várták Őt a kapuban, akiket szüleik megkértek rá? Akárki is volt, hálás vagyok neki, mert biztosan jó volt Rolikának, hogy nem kellett egyedül mennie oda, ahová mi már nem kísérhettük. Hiszem, hogy ez fontos a piciknek, nekünk pedig valamelyest megnyugvás volt.

(.........................................)

Próbálom megrázni magam, és előre nézni, átélni a napot a mai nap feladataival. Mert itt van a pocakomban egy eleven kis csöppség, akiért felelősséggel tartozom, és akinek mosolyt, vidámságot szeretnék adni, amennyit csak tudok. De persze nem Bencét elfelejtve, mert a két dolog nem zárja ki egymást.

Egy kicsit visszamegyek az időben, mert szombat este nagy esemény volt. Esti filmnézés közben Tibivel megettünk egy tábla milka rizsescsokit. NOémi beindult tőle, erőteljes mocorgásba kezdett, annyira, hogy Tibi is érezte a tenyerén keresztül :) Nem is egyszer, többször is, de most először. Én meg sóhajta vlenéztem a pocakra, és csak annyit mondtam: szóval te is csokiimádó leszel :) Rolika is a csokinál indult be, bármi más édeset ettem, nem reagált ilyen hevesen. Már abból gondolhattuk volna, hogy kisfiú, mert nálunk Tibi a csokis, én meg a sütis. Ezt alapul véve Noémi akár lehet kukis is Tibi meg is kérdezte: mi lesz ha mégis fiú? Nincs is még neve. Mondtam neki, hogy ez legyen az életünk hátralévő részében a legnagyobb problémánk, hogy ha mégis fiú, milyen nevet adunk neki. Rolika gondolom, újfent hangos kacarászásba kezdett odafönn ezeket hallva. Nagyon huncut, igazán jelezhetne már, hogy ezúttal ki rugdos bennem De minimum 2 hét még az ultrahangig.

Visszatérve a csokizásra. Igen, már eszem édességet, kb. 3 hete. Sütivel kezdtem, csokit csak most ettem először. És nem csak jól esett, hanem kívánom is. No persze nem kéne nagyon rászoknom, a gyümölcsözést nem hagyom abba. Pénteken sütöttem is egy nagy tepsi szilváslepényt, ez volt az első sütisütésem, mióta várandós vagyok.

Tegnap délután sikerült megnyernem a liciten az övterelőt. Az utolsó percekben kicsit csata volt, végül én nyertem, 3100 Ft-os vételáron. Ami még teljesen jó. Már le is leveleztük az eladóval a dolgokat, sőt, már el is utaltam a vételárat + postaköltséget. Így kipróbálhattam a neten keresztüli utalást a számlámról, erre még nem volt alkalmam. Tök jó :) Remélem, a héten meg is érkezik, és akkor már igen kényelmesen, és kevésbé veszélyeztetve a pocakot tudok vezetni. Na meg magamat, mert vezetés közben az állandó övhuzogatás sem igazán jó.

Ma reggel mennem kellett vérvételre. Bizony, betöltöttem a 16. hetet, aktuális lett az AFP vérvétel, illetve sokminden mást is néznek ilyenkor. 2 kis csövet kaptam a dokimtól, a laboros hölgy megtoldotta még kettővel, úgyhogy 4 kémcsőnyi véremet csapolta le Sok papírhoz sok vér kell :) S mivel ezt már helyben vizsgálják, néhány nap alatt el is készül. Mire megyek jövő kedden terhesgondozásra, az orvosomnál lesz az eredmény.

Hazaérve a klinikáról kaptam levelet a bankomtól, melyben írásban is elnézést kérnek a történtekért, blablabla. Semmi extra. Mivel ez a hivatalos válasznak tekinthető, remélem, rövidesen a számlámon tudhatom a kompenzálásként megbeszélt összeget. Egyet már biztosan eldöntöttem: a Kistesó Start számláját nem náluk fogom megnyitni!

Na megyek hasznossá teszem magam, nekiállok a zsebes tartó varrásának, pontosabban a zsebek rávarrásának. Azt hiszem, ezzel ma elleszek estig

komment [4]

Bence Babáért

2010-08-01 10:53 vasárnap #

Bence Baba egy 11 hónapos, életerős, gyönyörű kisfiú. Sajnos egy olyan rendellenességgel született, melyen semmi módon segíteni nem lehet.Egy géneltérés okozta a betegségét, ami olyan ritka, hogy az egész világon is csak néhány ilyen beteg ember él, élt.Születésétől fogva újszülött intenzív osztályon növekedett, erősödött, küzdött. Lélegeztető géphez kötve is boldog babaként adott sok-sok mosolyt szüleinek, akik immár készültek az első születésnapjára. Szülei rendkvül kitartóan látogatták, és minden kétséget kizáróan hittek, bíztak abban, hogy kisfiúk egyszer - ha lélegeztető géppel is - de haza fog kerülni, és élhet majdnem teljes életet, úgy, ahogy a többi hasonló beteg a világon több évtizedig. Bence szépen növögetett, erősödött, igazi hurkás, jó erőben lévő kisfiú lett, akinek már 2 fogacskája is kibújt, aki élénken érdeklődött a szines játékai iránt.

De Bence a múlt éjjel elment Az elmúlt hetekben állapota nem mindig volt egyenletes, néha a lélegeztetést magas fokon igényelte. De nem adta fel, ebben biztos vagyok, Ő haza akart menni és ezért is tudott eddig ilyen kitartóan küzdeni az életéért, a szüleiért, a szabadságáért. Nem adta fel, lélekben biztosan nem, talán csak a szervezete valamiért hirtelen nem tudott tovább küzdeni 11 hónap, az borzasztó hosszú idő...... S még ha csak a PIC-es emlékek kötik is össze a szüleivel, az sem kevés, a fájdalom semmivel sem könnyebben elviselhetőbb. Hisz mindenki várta haza. Szülei, nagyszülei, barátok, ismerősök.

Szülei olyan kitartóan látogatták igen messziről utazgatva hozzá, hogy az tiszteletre méltó! Nem adták fel egyetlen napra sem, egyetlen percre sem a reményt! Mindent megtettek, amit csak tudtak. Igyekeztek felkutatni és felvenni a világban másutt élő ilyen beteg emberekkel, vagy orvosaikkal a kapcsolatot, velük hogy történt, mi történt, és hogy valóban nincs-e máshol bevált gyógymód a betegségre. Sajnos azt a választ kapták, hogy nincs. Sem őssejt beültetés, sem műtét, sem gyógyszeres kezelés nem vezethet gyógyuláshoz.

Drága Édesanya, Niki!

Maximálisan büszkék lehettek Bencére és magatokra egyaránt! Nem adtátok fel, nem hagytátok magára ott, ahogy sok más szülő teszi, hisz láttátok a PIC-en. Mindent, ami csak módotokban és lehetőségetekben állt, megpróbáltatok és megtettetek! Nincs miért vádolni magad, magatokat,nem tehettek róla, amiért Bence nem maradhatott veletek! Tudom, nem erre készültetek, tudom, az első szülinap volt most a fontos, hogy még a klinikán is méltóan megünnepelhessétek. Ettől most csak fájdalmasabb a búcsú, az elválás.Tudom, nehéz most elengedni, sőt, lehetetlen! Tudom, mit éreztek és mi vár rátok! De azt is tudom, hogy Bencéhez méltóan fogjátok gyászolni, megélni a fájdalmat, az elvesztést, az elmúlást. Nem, nem kell most erősnek lenned, omolj össze ha ezt kívánja a lelked. Engedd ki, aminek ki kell jönnie, had fájjon most, még sokáig fog, de ne nyomd el, ne odázd el a gyászt. Sok erőt kívánok mindehhez!

Csak azt sajnálom, hogy a sors nem adta meg nektek, hogy együtt lehessetek ott, akkor.........

Édes Bence Baba!

Nagyon-nagyon-nagyon ügyes voltál!!!!!!!! Betegséged ellenére sok-sok mosollyal ajándékoztad meg a szüleidet! Reményt adtál nekik, megmutattad, hogy milyen erős és bátor vagy. Amit tudtál abban a környezetben, azt megadtad nekik, hogy legyen rengeteg szép emlékük is rólad. Büszke lehetsz magadra, és szüleidre éppúgy! Rád most egy másik út vár, amin már elindultál. Ahová tartasz, ahová megérkeztél, a szüleid nem lehetnek veled. De veled van sok kisbaba, akik hasonlóan hozzád a másik útra kellett, hogy lépjenek. Ők már megtalálták új életükben a kapaszkodót, az örömöt, a boldogságukat. Meglátod, te is meg fogod találni az ő segítségükkel. Ott nem kell neked lélegeztető gép, nem kellenek gyógyszerek. Ott megtanulsz szabadon élni, máshogy a szüleiddel lenni, máshogy kapcsolatban lenni velük, máshogy elmondani nekik, mennyire szereted őket, és hogy jó, hogy őket választottad anyukádnak és apukádnak. Minden más lesz, csak egy dolog marad: köztetek a szeretet, a kapocs soha nem halványul el, soha nem tűnik el

Nyugodj békében Bence Baba!

Rolcsi baba! Téged pedig kérünk Apuciddal, hogy vigyázz erre a kislegényre, fogd a kis kezét s vezesd végig a ti országotokban, hogy ne féljen a szülei nélkül. Segíts neki megérteni, mi történt vele,mutasd meg, hogy kell odaföntről szeretni, hogy maradhat lélekben mégis velük. S hogy aztán Ő is tudjon segíteni majd nekik a fájdalmukban, gyászukban, éppúgy, ahogy te is segítettél nekünk. Ügyes legyél, én tudom, hogy mindent megteszel érte!

Azért ha tehetném, most megint csak az Isten elé állnék, és elbeszélgetnék vele. Megkérdezném, hogy mégis miért kellett Bencének elmennie? Miért nem maradhatott a szüleivel? Hisz szülei elfogadták Őt úgy, ahogy megszületett. Haza akarták vinni, eszük ágában sem volt lemondani róla. Miért őket bűnteted, már megint olyan családokat, akik nem követtek el ellened bűnt? Miközben a tévéből az a hír jön, hogy egy pszichopata idióta asszony sok év alatt 8 gyermeket szült, s mindet elásta a kertjében! Már megint hová tetted a szemedet Nem kellene már végre észbe kapnod, összeszedni magad és rendet tenni a világban? Bűntesd azokat, akik ölnek, és ne adj nekik ajándékot, gyermeket! De ne bűntesd gyermekük halálával azokat, akiknek bűnük az életben kisebb, mint egy mákszem. S ezek után is még elvárod, hogy higyjünk? Hogy feltétlenül te legyél nekünk az első? Hogy bizalommal forduljunk hozzád? Pláne hogy igazságosnak mondjunk az imáinkban? Szerinted az emberiség meddig tűri ezt? Meddig fog hinni és bízni benned ilyen feltételekkel?

Én továbbra sem értem a döntéseid, és továbbra sem tudlak igazságosnak mondani. Sajnálom.

komment [17]

ÉRZEM NOÉMIIIIIIIIIIIIIIIIT! :)

2010-07-29 20:00 csütörtök #

Ismét eltelt 4 hét keddig, így újra védőnőhöz kellett mennem. Örömömre szolgált, hogy ismét minden rendben (de már mért is ne lenne?), a súlygyarapodásom elfogadható, a vizeletem tiszta, nincs benne semmi, aminek nem szabad ott lennie :) Panaszmentes boldog kismama vagyok Ja igen, a vérnyomásom továbbra is igen alacsony, de iszom én eleget, erre figyelek. Inkább alacsony legyen, mint magas vagy ingadozó. Nem szabad hirtelen felállnom, mert akkor szédülök, de ennyi.

Holnap megyek táppénzes papírért és viszem is a melóhelyemre, hogy még elszámolják nekem ebben a hónapban. Így kapok teljes hónapra táppénzt, talán a lakáshitelünkre elég lesz....

Rolikánál minden rendben, hétvégén Férjecskémmel együtt megyünk, hétköznap meg beállt a 2 naponkénti látogatásom. Ez a pocak egyre nagyobb feladatokat ró rám, már kissé nehézkesen guggolok vagy hajolok le, hogy letörölgessem a sírt, de ezt mindenképp megteszem, anélkül nem érezném jól magam. Persze óvatosan. A temetőben változások vannak egy ideje. Megerősítették az őrséget, most már minden bejáratnál neonzöld mellényes biztonsági őrök, azaz temetőőrök vannak. Korábban csak a főbejáratnál voltak. Már megismernek, mindig köszönünk egymásnak. Valamint a fűnyírásban is fejlődés van. Állítólag sok volt a panasz, hogy a nyírás után tiszta füvesek maradtak a sírok. Így beszereztek egy kézi herkentyűt, amivel nagy nyomással levegőt fújnak ki, és így a sírokról le tudják fújatni a lenyírt fű jelentős részét. Hát szó mi szó, azért ez nagyon pozitív. Persze apró fűszálak, száraz gyomok maradnak, de azt már sokkal könnyebb letörölni, mint korábban, amikor majdnem tiszta zöld volt a síremlék.Virágai változatlanul gyönyörűek, főleg a bordó krizantém, meg van táltosodva. Virágzik és tele van új hajtásokkal, már most kétszer akkora, mint amikor kiültettük. Olyan jó menni Rolikához :) Figyelünk, hogy továbbra is ugyanúgy az életünk és mindennapjaink része maradjon, bár túl sok erőfeszítést ez nem kíván tőlünk, nekünk így vált természetessé a velünk léte.

Nagy varrásban vagyok a héten. Másodszor is nekirugaszkodtam a fali zsebes tartó varrásának. POntosabban az alap már megvan egy ideje, de a zsebekkel nem jutottam dülőre. Bevallom, túl nagy fába vágtam a fejszémet ezzel az elképzeléssel, mert korántsem olyan könnyű ezt megvarrni, mint amilyen egyszerűnek látszik ránézésre. Az első konstrukcióm zseb ügyben fuccsba ment Használhatatlan ötlet volt, de ez csak a gyakorlatban derült ki. Mígnem sok nap eltelte után egyszercsak arra ébredtem, hoyg megvan a megoldás, hog is kell ilyen zsebet megvarrni. Úgyhogy most végre már nem csak 40, hanem kb. 70-80%-os a készenléti állapota. A zsebek készen vannak, egyenlőre rágombostűztem az alapra, de még a felvarrás előtt le kell vasalnom a varrásokat. Azt hiszem, felvarrni sem lesz egy leányálom, de nagyon várom, hogy elkészüljek vele. Soha többet nem kezdek bele ilyenbe, az tuti Na de úgyis lefotózom majd, ha kész lesz. Persze ha egy varrónő látná, valószínüleg elsírná magát, de én nem is a tökéletességre törekszem, csak hoyg használható, kedves, szines, vidám dolog legyen a babaszobában

A legfontosabb azonban, hogy Noémit érzem már Legelőször kedden kora délután egy egyértelmű, erőteljes rúgást vagy bokszolást éreztem. A jobb oldalon. CSak egy pillanat volt, mire felfogtam volna, már nem is éreztem. Tegnap ismét, ugyanabban az időben, kicsit több mozgását érzékeltem. S ma újra, de most este, mert inkább amikor pihenek, még csak akkor érzem, ha aktív vagyok, még nem. Most este ahogy a pocimra tettem mindkét tenyerem, egyértelműen éreztem a finom kis mozdulatait Különösen boldognak éreztem magam, mert az elmúlt kb. 3 hét olyan nyugis volt, hogy ha nem lenne a pocakom és nem lennének érzékenyek a melleim, nem is tudtam volna, hogy állapotos vagyok. Egy kicsit már kezdtem aggódni is, pedig tudtam, hogy ez most teljesen normális, hisz még nem is akkora a baba, hogy érezhessem, és még a csontocskái sem olyan erősek. Illetve a csontocskái most válnak porcokból csontokká, ezért is erőteljesebb már a mozgása. Amúgy már 12-13 centi körül van, combtőmtől combtőmig ér Most már mindig és állandóan vágyom az érzésre, hogy mocorogjon, mert ezzel nem lehet betelni! Bár több kismamától hallottam már, hogy a terhesség utolsó hónapjaiban már fájdalmas is lehet a rugdalózás. Én ezt sajnos Rolikával nem tapasztalhattam meg, Ő még a 32. hétig minden egyes látható és érezhető mozdulatával örömöt okozott, de fájdalmat semmiképp. Tibi persze még nem érzi a mozgást, de akárhányszor is beszélünk napközben telefonon, mindig megkérdezi, hogy na rugott-e már megint Noémi Remélem, hamarosan a számára is érezhetővé válik, hogy ne túl sok ilyen élményről maradjon le. Addig is marad az esti beszélgetés, amikor odadugja az orrát a pocakhoz, és kéri Noémit, hogy rúgja meg Amúgy is imádja a gyerekeket, pillanatok alatt minden gyerekkel megtalálja a hangot, nem is tudom, milyen pozitív kisugárzása van, de ragadnak rá, azonban ha a sajátját tarthatja majd újra a karjában, és nem az aggódás lesz az úr a lelkében, bizony csúnyán le lesz véve a lábáról, ebben biztos vagyok :) De ezt ő is tudja

Egy picit csalódtam magamban. Azt hittem, ha sikerül újra teherbe esnem, akkor majd biztosan mély lelki átéléssel fogom tudni megélni. De ezt nem érzem. Nem jönnek mély gondolatok, nem jönnek lelki fröccsök. Kicsit felszínesnek érzem így, de azért ezt biztosan nem mondhatom rá. Talán sikerült megfelelően kezelnem az aggodalmat, félelmet, a túlzott visszaemlékezést, pláne a problémákra, míg Rolikát kihordtam. Talán tényleg a helyükre kerültek azok a negatív dolgok, amik ezt a nyugodt, békés állapotot megzavarhatnák bennem. Talán a mély gondolatokat a negatív események hozzák ki belőlem igazán, s ha ez az ára, akkor inkább maradjak felszínes, de semmiképp se kelljen rossz dolgokat átélnem.

Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak boldog vagyok! Ami nem kétséges, és nem is kell túlörömködnöm, vagy túlmisztifikálnom. A boldogság meg talán mégsem felszínes érzés. Talán van olyan mély, mint a fájdalom. Csak elcsendesedett a lelkem, csendben boldog. MÉgiscsak megelégszem ezzel!

komment [11]