NAPLÓNK ROLIKÁRÓL (c)

Egyáltalán nem hittem el reggel, mikor mondta a rádió a mai időjárást, és havazást, hogy ma hó fog esni. De tényleg esik, nem kicsit. Reggel óta megállás nélkül. Nem gondoltam, hogy az idei tavaszban még havat fogok söpörni az autóról, hogy a közlekedés újra lelassul, az utak is fehérek lesznek, nem csak a háztetők, és a füves területek. Rolika nagyon huncut Azt sem gondoltam, hogy idén év elején még lesz alkalom hómacit építeni Lehet, hogy ennyire tetszett neki, és most újra akarja

Miről is írjak?

Fokföldijeim gyönyörűek, megmosolygtatnak nap mint nap :)

A tavasz már itt van, nekem a március - akármilyen hideg is legyen - mindenképpen a tavaszt jelenti. Visszavonhatatlanul és megállíthatatlanul jött és jön a tavasz. Nagyon-nagyon vártam és nagyon-nagyon örülök neki! Ahogy az idő kicsit még melegebb lesz, lehet majdRolikánál kertet rendezni, meg itthon beültetni a tálamat kövirózsával. Szóval jó :)

A sütievésről nem sikerült leszoknom még, az agyam átprogramozása most nem megy olyan gödülékenyen. Hát.... vannak néha fontosabb dolgok is. Az tény, hogy kevesebb édességet ettem mostanság, de ma azért csináltam egy sütit Sem a méregtelenítésbe még nem kezdtem bele. Úgyhogy link vagyok

Viszont ami foglalkoztat mostanság az a blogom. Hogy rendbe kéne raknom. Elsősorban a képek miatt, mert ugye felülírja a fájlneveket, és adott bejegyzéshez egész más képet csatolt. Viszton ez nem egyszerű feladat, mert az elejétől kellene átnéznem,és Rolika küzdelmeit, halálát, a gyászunkat nem biztos, hogy fel szeretném eleveníteni. Illetve biztos, hogy nem szeretném, de ez a művelet máshogy nem lehetséges. Ráadásul nem kis munka, 2,5 év termése lapul e "könyvben". Viszont ami hajt, hogy ha most nem állok neki, amikor fel vagyok töltekezve, akkor sosem. Gyenge lelki állapotban ezt nem tudom megcsinálni, ez biztos. És nem örülök neki, hogy a blogol így működik, de ez van.Rendbe kell tennem, mert olyan érzés, mint egy elvarratlan szál. S ez a szál visszahúz, illetve a múltban tart. Márpedig nekem előre kell néznem, és a jelenben, jövőben élnem. Szóval ezen túráztatom magam, és remélem, képes leszek rendbehozni, képes leszek a szálat elvarrni.

Az idei első virág a fokföldimen. Mivel legalább 6 ágon hoz még bimbókat mindkét cserép, hamarosan gyönyörűen tele lesznek szép kis tavaszi vidám lila virágokkal

A nemisvörös barnám

Kérem a szemem alatti karikáktól való eltekintést! Munkába indulás előtti fotó, ennyit bírtam magamból kihozni. Nem csak a "hozott anyag" voltam magam, hanem a fotós is De úgyis a hajszín a lényeg, az már pedig bizony barna! Ezzel ki fogom bírni a tovább festésig. Érdekes, azóta minden régi ismerősöm megismer, akikkel évek óta nem találkoztam és épp betévedtek az áruházba Fekete hajszínnel legalább fejtörést okoztam nekik Szóval már kívüről is majdnem olyan vagyok, mint régen voltam.

Oké, a folsav belefér! Alapvetően azért ajánlják nagyon, mert a folsav nélkülözhetetlen B vitamin az egészséges idegrendszeri fejlődéshez az embrió számára. Valóban olcsó, de az ami pluszt ad a szervezetnek, bőven megéri, és nem is gondolkodom rajta. Holnap veszek és inkább szedek azt. Köszi a figyelmeztetést!

Hétvégére elolvadt a temetőben a hó, ezzel hómaci is eltűnt az örök hómezők világába. De legközelebbi hóeséskor újra eljön, megígérte Így már hosszú hetek óta végre újra előbújt Rolika kis kertjének minden lakója. A kövirózsák remekül vannak, sőt, növekedtek is nem keveset. A sziklakertiek is megvannak, a krizamtémok kicsit megálltak a növekedésben, hajtásban. A két egynyári teljesen elfagyott, azt ki kell majd szednem a tavaszi kertrendezéskor. Megvan a kis mókus is, a teknőske, Margaréta gyerek is, és a süni. Bár ez utóbbi kicsit megviselődött.

Holnap elég húzós napom lesz. Múlt héten elvittem a varrógépem szervízbe, kezdi kihagyni az öltéseket, no meg így cirka 16-17 év után ráfér egy belső tisztítás, olajozás, beállítás. Ezt a gépet szervíz, sem semmilyen szerelő még nem látta. Igaz, nincs napi használatban, időszakonként varrok vele többet-kevesebbet, de akkor is nagyon jól bírta. Remélem, most hogy szerelő foglalkozott vele, nem kell félévente visszavinnem, mert valami hibás rajta És ott a szervízben tartanak varrótanfolyamokat is. A hölgy, aki ott dolgozik, tartja teljesen egyénileg. 1 óra 1000 Ft, és bármikor, amikor nekem megfelel, nem kel lfix órát vennem, ha csak egy zipzár bevarrás okoz gondot, azt is megmutatja 1 órában. Szóval nagyon szimpatikus, hogy maximálisan alkalmazkodóak. Nekem az össze-vissza munkarendem miatt fölösleges lett volna tanfolyamra beíratkozni, mert pénzkidobás, ha a felén úgysem tudok részt venni. De ez így más. Most épp csak anyagi okai vannak a halasztásnak. Van ennél fontosabb is, és eddig is megvarrtam, amit akartam, ezután is meg fogom, de talonba teszem ezt a lehetőséget mindenképpen.

Meg vasalnom is kell, és egy csomót főzni, ahhoz bevásárolni, egyéb dolgom is van, korán kell kelnem, úgyhogy megyek is aludni.

Az alábbi sorokat még tegnap este írtam, csak technikai akadályok miatt nem jelent meg itt.

Mire már beletörődtem, hogy újdonsült vöröses hajszínemmel kell együtt élnem cirka 2 hétig, ma több kolleganőm is mosolyogva megdícsérte a hajszínemet. Ki is akadtam, megkérdeztem tőlük, hogy ugye viccelnek? A harmadik dicséret után belenéztem a tükörbe, hogy most tényleg ők látnak-e rosszul vagy én? Hát én. Ugyanis a természetes fényben semmi vörös nincs benne, szép közép barna színe van. Hát igen, otthon is már csak lámpafénynél láttam este is meg reggel is, és úgy teljesen vöröses. Most már azért rossz érzés nélkül merészkedek az utcára, még akkor is, ha ez a szín nem a végállomás. És tegnap este egyértelműen kiderült, hogy tényleg én vagyok a színvak, mert Férjecském sem látott benne semmi vöröset, csak a barnát

Van más változás is: most abbahagyom az elevit szedését. Majd’ 2 éve szedem, amióta újra babát szeretnénk. Eszem gyümölcsöt és zöldséget is, viszek be vitamint ily módon, elevitet meg majd folytatom, ha kistesó lesz a pocakomban. Ezen is már rég gondolkoztam, de mindig az tartott vissza, hogy jajj akkor nem lesz eléggé felkészült a szervezetem, jajj a baba nem kapja meg a számára fontos és szükséges dolgokat. Valójában most már azt gondolom, hogy kell a vitamin mindenképpen, de ha lelkileg teljesen jól vagyok és jobban készen állok, mint eddig, azzal sem keveset teszek érte. Biztos, hogy ezt is lazábban kell kezelnem, persze kell a kistesó, de nem baj, ha megtanulom elengedni a vágyamat. Igazából az az érdekes ebben, hogy az elengedés jut eszembe, amikor változatlanul nagyon várjuk és akarjuk. A vonzás törvénye leírja 5., s egyben utolsó lépésként, hogy el kell engedni a vágyat. Amikor olvastam a könyvet, nem tudtam, hogy tehetném ezt, nem gondoltam, hogy ez bármilyen szinten is lehetséges volna. Ez pedig szükséges ahhoz, hogy beteljesüljön. Úgyhogy próbálom elengedni, próbálom kevésbé alávetni magam a vágynak, mint eddig. S mivel energiával és erővel tölt el mindez, jelzi azt számomra, hogy jó az út, melyen haladok.

Azon is gondolkodom egy ideje – pedig ezen nem is kellett volna hezitálni -, hogy kellene egy méregtelenítést csinálnom. Ha valaki tud ajánlani valami jó fajta, kifejezetten méregtelenítő teakeveréket (nem filterest, hanem rendes teafüvet), ami kereskedelmi forgalomban kapható, azt megköszönném!

Tovább is merészkedem egyébként, de lehet, hogy ez már túl sok lesz. Kezdem az agyam átállítani arra, hogy újból lemondjak az édességről. Hasonlóan, mint ahogy tavaly csináltam, csak most nem a kistesóért böjtként, hanem a jótékony hatás miatt (tudom Julibella, te ezt ajánlottad akkor is). Egyben a méregtelenítés részeként (csak így zárójelben: meg az úszógumim apadása érdekében). Sós nassolnivalót engedélyezek magamnak, pattogatott kukoricát pl. nagyon szeretem, alacsony a kalóriatartalma, magas a rosttartalma és laktató. De több gyümölcs kell, hogy azért az édes íz ne hiányozzon az étrendemből. És most nem szabnék határidőt, hogy 1 hónap, hanem akármeddig. Kistesó jöveteléig biztos, de ha majd várandós leszek, lehet, hogy épp nem akkor kéne visszaszoknom a sütizésre. Nem tudom még, ez egyenlőre nagyon bevállalósnak tűnik, főleg hogy rákaptam a kókuszos-mandulás pöttyös pontokra. Húúú az valami isteni finom! Viszont ha méregtelenítésbe kezdek, akkor az édességeket nem lenne rossz kizárni. Ezen még dolgoznom kell, tovább programozom az agyam, mert mint tudjuk: minden agyban dől el!

Hómaci szegényem már tegnap igen szarul nézett ki. Már csak aki látta eredeti formáját, tudta felismerni, hogy mi is volt az a hókupac. Most már szerintem én sem ismerném fel. De nem baj, örülök neki nagyon, hogy ott lakott Rolikánál egy hómaci.

Viszont egyértelműen tavaszodik, és ez plusz energiát ad: nagyon virágoznak a fokföldi ibolyáim :)

Régóta fontolgatott változást valósítottam meg. Kb. 5 éve festettem a hajam feketére. A természetes hajszínem világos barna, de nem szép, fakó, és nem mellesleg nagyon őszülök is. Egy ideje azon gondolkodtam, hogy talán vissza kéne állítani az eredeti hajszínemhez hasonlót, persze festékkel, nem lenöveszteni, mert az képtelenség. Egyik kolleganőm látta az eskövői fotónkat, és mondta, hogy az is milyen jó volt. Őszintén szólva én nagyon szerettem a feketét, de most megpróálkoztam azzal, hogy újra világosbarna legyek, egy kis enyhe szőke melírrel. Úgyhoyg hosszas tanakodás után bejelentkeztem a fodrászomhoz, és tegnap elkészült az új hajszínem. Illetve csak részben. Egész pontosan megtörténta sötétbarna leszívása, nagyon aggódtam, hogy mennyire viseli majd meg a hajam, de egyáltalán semmi, meg sem érezte,nem hogy nem száradt k, de még csak töredezni sem kezdett el. Ráadásul rendkívül gyorsan és jól leszívta a színt a szőkítő, a fodrászom is meglepődött, hogy ez ritkán sikerül így.Persze nem 100%-osan egységesen,az eredmény vöröses szőke lett akkor vizesen.Muszály volt minden fázist megnéznem a tükörben, olyan izgatott voltam :) Pici szárítás után megkapta a világosbarna festésket a hajam, bőségesen. Azt mondta a fodrász, hogy nem biztosd, hoyg a melírt most rá tudjuk rakni, várjunk pár heteh, míg meglátjuk, mennyire dobja le a színt, és fessünk újra rá egy alapszínt, míg az olyan nem lesz, amit én elképzeltem, és csak utána melírozzunk. A festés után jött a vágás, szárítás. A végeredménymeglepette: a világosbarna festékkel momentán világos vöröses hajszínem lett Hát igen, erre bizony kell még alapszín, ami közel sem ez, úgyhogy ez egy több fázisos hajvilágosítás lett Nem baj, inkább legyen szép, olyan, amit elképzeltem, csak ezt a 2 hetet kell kibírnom valahogy. Addig meg győzök majd magyarázkodni a kollegáknak is, hogy mért ilyen ocsmány a fejem, mert szépnek igazán nem mondhatom. No de anyukám szokta mondani: a szépségért meg kell szenvedni. Hát jó. Csak addig fáj tükörbe néznem, és egyet biztosan tudok: soha nem tetszett a vörös hajszín (a mély padlizsánt kivéve), de hogy a büdös életbe soha nem leszek vörös hajú, az holt biztos Fotót nem rakok fel, egyenlőre. Talán majd ha a végeredményt elérem, akkor visszatekintés képpen, hogy ilyen volt és ilyen lett

S hogy kinek szól a változás? Magamnak és a kistesónak. Magamnak, mert úgy érzem, ezekre mostanra értek meg a gondolataim, a lelki világom. Mostanra lettem nyitottabb új, másfajta dolgokra. Kistesónak pedig azért, hogy lássa, készen állok a változásokra, a nagyokra is!

Szép napot kívánok!

Nem akartam írni róla, mert több volt az öröm, mint a szomorúság Hómaci építésében.De most ahogy írjátok, hogy többen könnyeztetek is meg ilyesmik, leírom, hogy nekem sem így kezdődött a dolog. Aznap reggel mikor elindultunk, láttuk a sok kisgyermeket szüleikkel boldogan szánkózni.Igen, eszembe jutott és mondtam is Férjecskémnek, hogy ha Rolika élne, most biztos mi is ugyanígy vinnénk szánkózni. De aztán rögtön az jutott eszembe, hogy AHA! Azok a gyermekek nem tudtak volna menni szánkózni, ha Rolika és a többi hószóró kis angyalka nem szórta volna fáradhatatlanul a havat És innentől már nem volt semmi szomorúság, hisz a hó akár az angyalkák örömteli üzenete is lehet a Földön élő gyermekek számára. Nem baj, ha ők még nem tudják, elég, ha örülnek a hóesésnek, mert az ő örömük biztos, hogy az angyalkáknak is nagyon fontos. Úgyhogy koncentráltunk a hómaci építésére, és amikor elkezdtük, csak egy nagy kupac hó volt, fogalmunk sem volt, hogy nézzen ki. Szépen kigömbölyítettük a pocakját, Férjecském megformázta külön a tappancsait, fejét, fülecskéit, én meg az orrát, farkincáját és a karjait csináltam. Végül kész lett, és szemernyi szomorúság sem volt bennünk, csak mosolyogtunk, és örültünk. Hiszem, hogy a többi kis angyalka is örül neki, még akkor is, ha hómaci Rolikánál csücsül. Úgyhogy mosolyogjatok ti is bátran Én továbbra is azt vallom, sokminden van, amit lehet tenni gyermekünkkel így is, hogy nincs velünk. PL. a hómaci. Biztos akkor is építettünk volna, ha élne. Így tud erős maradni köztünk a kötelék. Nehezen tudom elképzelni, hogy azon kívül, hogy elmegyek a temetőbe és viszek néhány szál virágot meg mécsest, semmi mást nem teszek. Úgy nem érezném a gondoskodást, hogy még tudok neki adni, valami kis többletet. S ha már úgy hozta a sors, hogy már csak ott gondoskodhatunk "róla", akkor mért ne lehetne ez időnként örömteli, mosolygós? Miért ne lehetne játékos, vidám? Amilyen Ő volt. Sokat mosolygott, és én életben szeretném tartani a mosolyát, még akkor is, ha nem láthatom. Úgyhogy lesz hómaci máskor is (meg mindig újdonság és vidám, szép dolgok), nem is értem, tavaly mért nem jutott eszünkbe oda építeni egyet . Egyébként hómaci a mai és tegnapi napsütésnek köszönhetően kissé olvadásnak indult. Lehet, hogy nem lesz hosszú életű Még bízom a holnapi hóesésben, akkor talán megmarad még néhány napig. Olyan jó érzés úgy menni, hogy nem csak Rolika vár ott, hanem a hómaci is Emelt fővel napsütkérezett, megdicsértem, hogy még szép és jól van, csak picit a pocakjából adott le, de a buksisimi nem maradt el Tényleg. Lehetne építeni akár egy egész jegesmaci családot, bocsokkal együtt

Ja, majd' elfelejtettem! Férjecském volt olyan drága, és meglepett egy újabb mackóval. A Big Nose macik legnagyobbra nőtt egyik példánya érkezett hozzám. Olyan pihe-puha, és hatalmas! Imádom! Így már 3 Big Nose mackóm van, a 25 centis, a hátizsák mackó és a legnagyobb Mámor!

Rátérek a merészségemre, ami a táskámról szól. Az eddig használt, már elhasznált. De leginkább pici, egy hivatalos iratot képtelen voltam gyűrődés nélkül belerakni. Egy fél literes üdítő csak fekve fért el benne, ha épp úgy egyáltalán elfért. A pénztárcámat csak némi ráncigálás után voltam képes kivenni, a slusszkulcsot meg jó lett volna négyrét hajtani, hogy beférjen az oldalzsebbe. Persze azt nem lehet, úgyhogy azt is betuszkoltam meg kiráncigáltam, finom mozdulat kizárva. Lakáskulcs szintén, pedig már minden fölösleges kulcsot és tartót leszedtem róla. Szóval tarthatatlan állapotok uralkodtak. Kinőttem és kész Ezért aztán - miután egyre inkább idegesített - elkezdtem a táskákat nézegetni. Kezdett kialakulni, hogy milyenis legyen az új, számomra ideális táska. Hát mindenképpen NAGY! BIG! Semmiképpen nem nyitott, zipzáras legyen ne csatos, vállra akasztható (kell a két szabad kezem), és legalább 2 külön rekesze legyen a mobiltartó zsebenkívül. Nem kell bőr, elég a műbőr, és fekete. Árban max 4000 Ft. Aztán az egyik helyen megláttam egy bordó táskát. Óóóó, már mért ne lehetne nekem életemben először egy bordó táskám? NEKEM! Aki egészen 2 évvel ezelőttig ránézni sem bírtam a pirosra és árnyalataira. Azóta bezzeg vannak már piros felsőim, és nagyon szeretem. De most meg teljesen rá vagyok kattanva a pirosra! (anyukám lehet, hogy most megkérdőjelezné: én biztosan az ő gyereke vagyok-e ) Úgyhogy a fekete táskából gyorsan bordó lett a kiválasztott szín. Na de ebből azért nem olyan bőséges a kínálat, és amit először láttam, mégsem vettem meg, mert nem sokkal volt csak nagyobb az akkorinál. Én egyébként csak 1 táskát használok egyszerre, nem váltogatom a kedvemhez épp illőt. Utálnám állandóan átpakolni a cuccot. Biztos többször valami itthon maradna, pl. épp a forgalmi, amikor megállít a rendőr igazoltatni. Nem máskor, akkor! Vagy a munkahelyi kluccscsomóm, ami nem csak a szekrényemhez kell, hanem az áruházban a közlekedéshez is. Az bosszantó lenne. Hát kutakodtam tovább. Gondoltam, ma megyek úgyis bevásárolni az Intersparba, ott van egy kis üzlet, táskák, és fehérneműk, kisebb kiegészítők kaphatók. Szoktam ott jó táskákat látni, hát megnéztem. És volt több féle is pirosban, ami nagy is meg minden. Végül az ár döntött, az olcsóbbat vettem meg, de nem bántam meg, mert már bele is vagyok szeretve. 3, azaz három db zipzáras zsebe van, plusz egy kisebb hátul, belül is egy kisebb zipzáras, és egy mobiltartó, kicsit díszes csak, nem csicsás, és nagy, és szép és vállon vihető Itt látható:

S hogy mitől merész? A piros nem annyira standard szín, úgy értem, törődést igényel. Arra gondolok, hogy nem fekete, ami mindenhez megy. Öltözni kell hozzá, piros tavaszi-nyári cipőt is tervezek Csak álcázom, hogy a táska miatt De tényleg, igazából az üzenetem magamnak ezzel a táskával a tavaszvárás. A kivirulás, az energiával feltöltődés, a reménnyel feltöltődés, egy új korszak, egy új időszak eljövetele. S ezekhez számomra éppen ez a piros táska vezet, illetve erősíti kifelé is. Kifelé nem másnak, magamnak, hogy sose felejtsem, amikor csak ránézek a táskámra: miért is lett piros?! Vannak terveim még a változtatásokra, csak idő kérdése. Nem túl sok időé, de szintén merészség kell hozzá. A merészséget persze önmagamhoz mérem. Viszont a napokban eszembe jutott, hogy a nyáron mit is mondott a kineziológus: legyek merész a kistesóhoz! Azt hiszem az vagyok most igazán. Erős, kerek egész, és merész is. Nem csak reménnyel vagyok tele, de örömmel, mosollyal, és türelmes várakozással. Jó a bőrömben lennem, amit rég nem éreztem már ilyen fokon. A piros táska csak a kezdő lépések egyike. De kellett, és boldog vagyok tőle.

Nem mellesleg Férjecském is kétségbe vonta, hogy a saját feleségével beszél, mikor mondtam neki ma a telefonba, hogy piros táskát vettem. Hát ha a fülének nem hisz, majd a szemének fog Részéről csak egy óriási probléma lesz: na ebben a táskában hogy a viharba fogja megtalálni a forgalmit? Amúgy nem nyúlkálunk egymás táskájába, a forgalmi más, mivel az autót is közösen használjuk. A régiben már megszokta, hogy melyik az a kis zseb, ahol megtalálja. Ezzel lesznek problémái Különösképpen addig, amíg még én sem szokom meg, melyik holmim hová költözött a piros óriásba, mert addig én sem tudok pontos helymeghatározást mondani neki. Hát ez van, lesz min röhögnöm ezzel kapcsolatban, ebben biztos vagyok

Nem történik semmi különös, ezért nincs is ihletem írni. Férjecském jövő héten már megkezdi a munkát a betegség után, én meg csak egyszerűen folytatom. Éves leltárra készülünk, úgyhogy húzós időszak előtt állok. Nem baj, évente 1 alkalommal ezt ki lehet bírni. Ezért nem lett volna jó elkapnom a betegséget Férjecskétől, hisz tavaly is kiestem a leltárból a műtétem miatt. Most nem akartam semmil ilyesmit.

Rolika megint havat szór, lelkesen, és nem keveset Nagyon huncut, mert többnyire éjjel kezdi, és reggelre lesz fehér minden. De mondtam neki, hogy inkább most játszon a hóval, mint márciusban, mert akkor már rügyeket akarok látni a fán. Bár ez biztos nem lesz így, tavaly márciusban még nagyon hideg volt. Április elején már húsvét, akkor már a nyuszikkal játszon inkább.

Nem csak ő játszik a hóval, hanem ma mi is. Úgy készültünk, hogy Rolikánál hómacit építünk Nagyon jó móka volt, én az idejét sem tudom, mikor építettem utoljára hóembert, hómacit meg csak most először, Reniék után szabadon Szóval irtó izgis volt, mondtuk is Tibivel, hogy Rolika most biztos könnyesre röhögi magát odafönn, ahogy küzdünk a hómaci megformálódásáért

Először iscsak hólapátolás után jutottunk be Rolikához. Húú de hosszú ez a kis út

Hómaci készen. Az én sálamat kapta meg és Tibi sapkáját.

Hómaci Férjecskével. Nagy a barátság (a fehér sapi az enyém, csak Tibi feje fázott, míg kölcsönadta az övét a Hómacinak. Nekem meg volt kapucnim is)

Hómaci kb. 1 méter magas, jól táplált, nem fázós, és Rolika nyughelye felé fordul

Szerintünk igazi hómaci lett, és biztos, hogy Rolika nagyon örül neki. Persze csak miután kinevette magát a szülein, hogy a parcella kellős közepén képesek voltak hóesésben bő 1 órán keresztül hómacit építeni a temetőben Remélem, azoknak, akik arra járnak, mosolyt csal az arcukra. Mint a miénkre :)

Szép vasárnap délutánt kívánok! :)

Férjecském beteg. Múlt péntek éjjel belázasodott, szombaton is egész nap lázas volt, a gyógyszerek ellenére. Végül szombat este vitte le a lázát az algopirin.Vasárnap még hőemelkedése lett, úgyhogy hétfőn ment orvoshoz, és mindjárt ki is írta táppénzre. Azt mondta, nagyon csúnya a torka. Nem H1N1, de valami más influenza vírus lehet, úgyhogy ugyanazt a gyógyszert kapja, mint a H1N1-es betegek. Tamiflu nevű vírusölő, baromi drága (és milyen hülye neve van :) ). 10 db kapszula 6000 Ft volt, de állítólag ez a legjobb gyógyszer most vírus ellen. Hétfő óta már se láza, se hőemelkedése, de durva köhögő rohamai vannak. De legalább már velem alszik, mert péntek éjjel átcuccolt a nagyszobába, hogy én tudjak aludni. Eddig még nem kaptam el tőle, remélem, nem is fogom! A lehető legrosszabbkor telepedne belém a vírus.

Új év, adóbevallás. Számomra is meglepően igen gyorsan sikerült letöltenem az APEH honlapjárol minden szükséges programot, nyomtatványt, úgy, hogy működik is Összesen fél óra alatt megvolt, a korábbi években több órát szórakoztam vele. Viszont még sehol az igazolások. Egyikünk munkáltatója sem küldte még a jövedelemigazolást, sem a bank, sem a biztosító nem küldött még semmit. Lehet, hogy már nem január 31 a határideje ezeknek? A lényeg, hogy amint meglesz minden papír, rögtön neki tudok ugrani. Minél előbb végzek, annál előbb látjuk a visszatérítéseket.

Háziorvoshoz ma sem jutottam be, pedig 4.-ként érkeztem még a rendelési idő előtt pár perccel. Majdnem 1,5 óra várakozás után fogtam magam, és eljöttem. Szeretem, mikor jönnek emberkék, bekopognak, hogy ők csak a felírt receptért jönnek. Oké, ez 2 perc, max 5. De ha 3-ból van ilyen az ember előtt? Egy nénit behívtak, bő 45 percet volt bent. Majd az a néni, aki kint várt és ő került volna sorra, mondogatta, hogy ennyi idő alatt már meg is műthették volna a nyanyát (ő szavaival élek). Pedig ő is "csak" megbeszélni jött a gyógyszerváltást. Majd mikor bekerült, "csak" 20 percet volt bent, illetve én 20 perc után dobtam be a kulcsot, lehet hogy még többet bent volt. Nem is érdekel már, nem foglalkozok tovább a púpommal. Fájni nem fáj, nem is érzem. Ha ezek változnak negatív irányba, akkor konkréti időpontra fogok menni és bekopogok. Igaz, a mai érkezésemet is előre jeleztem....

A ház ügyei legalább haladnak. Sikerült találni egy megfelelő könyvelőt, ma egyeztettünk vele mindent, úgyhogy sinen van a dolog. Márciusban bejön velünk számvizsgálni, az után rövidesen pedig meg lehet tartani a közgyűlést.

Nagyon jó hétvége van mögöttünk. Szombaton korán felkeltem és 11 órára kész lettem a hétvégi főzéssel. Majd elmentünk Rolikához, onnan pedig a Plázába Férjecskémnek nadrágot venni. Találtunk is egy jó kis Outlet üzletet, ahova vissza szándékozok még menni, mert jó cuccaik vannak rendkívül olcsón. És találtunk egy kávézót, ahol helyben pörkölt kávékülönlegességek, angol teák, olasz és francia forró csokik kaphatók. Hát nem olcsó, de tényleg különleges kávéik vannak. Férjecském ivott egy hawaii brutál erős eszpresszót, én pedig egy lényegesen gyengébb, brazil kávéból készült capuccinot. Hmmmm, irtó fincsi volt. Ha majd visszamegyek az Outlet üzletbe, meg fogom kóstolni az olasz kókuszos forró csokit.

No ezután hazaérve beindítottam a mosógépet, és pihentünk. Este programunk volt, szülinapot mentünk ünnepelni 2 másik szülinapossal egy szórakozóhelyre. Mi most voltunk ott először, de rendkívül jól éreztük magunkat. A zene is nagyon jó volt, a társaság is. Volt ajándékozás, torta, tánc, vidámság. Hajnali fél 4-kor értünk haza. Először Tibi kocsival akart menni, de sikerült rábeszélnem, hogy a saját szülinapi buliján tessék picit elengedni magát, ráfér egy kis szórakozás. Engedett, és nem bánta meg. Meg is beszéltük, hogy gyakrabban ki fogunk mozdulni otthonról, valószínüleg arra a helyre, mert tényleg kultúrált és sok ismerős van ott. Nekem csak 1 bajom van bármiféle szórakozóhellyel: a cigifüst. Utálom, hogy az embernek egy buli után az összes ruháját mosni kell, mert olyan büdös lesz. Beleértve a nagykabátot is! Hajmosás is elkel, mert az is beveszi a füstöt. Hát valamit valamiért. A lényeg hogy jól éreztük magunkat, s hogy végre Férjecském is képes volt lazítani!. Kicsit olyan feelingje volt, mint a régi szép időkben a régi baráti társasággal együtt egy fergetegeset szilveszterezni.

Ezután a vasárnap a pihenésé volt, legalábbis Tibi számára. Mert én persze a déli felkelés után reggelit készítettem, majd újabb mosás (bulis cuccok), és az előző napi ruhák vasalása következett. Csak délután mentünk Rolikához, az estét pedig már én is pihenéssel töltöttem.

Érdekes, ha van lehetőség szórakozásra is és pihenésre is jut idő, akkor a házimunka sem olyan szörnyű. Szóval feltöltekezik az ember szellemileg. Ez egy remek lehetőség az egyensúly megteremtésére és fenntartására. Hogy ne állandóan csak a fásultságot érezze az ember, hogy fáradt és elege van, hanem ha néha beiktat egy kis bulit – ami igazán nem a lerészegedésről szól/szólt még szülinapok lévén sem -, akkor ezek a szürke, hideg téli napok is kezdenek narancssárgás, rózsaszines, meleg árnyalatot ölteni. Tudom, hogy most ezzel nem fedeztem fel a spanyol viaszt, mert bizonyára sok embernek az effajta kikapcsolódás hozzá tartozik az életéhez pont azért, amiért nekünk is jó volt. Mi azonban ritkán mentünk Rolika halála óta, szerintem 5-nél kevesebbszer. Talán csak mostanság jött el az idő, hogy egy jó társaságban igazán jól tudjuk érezni és elengedni magunkat mi is. Azt remélem, most, hogy már Férjecském is nyitottabb a kikapcsolódásra, 1-2 havonta lehetőség adódik erre. Mert kell töltekezni!

Ma reggel pedig ahogy kinéztünk az ablakon, már csak fehér autók álltak a parkolóban. Drága kis Angyalkánk tegnap délután óta dolgozott, és majd’ 24 órán át meg sem állt a hószórással :) Mostanra már nem sok maradt megbelőle.

Férjecském tegnap utolért korban (mivel én minden évszámot 5 hónappal előbb érek el). Kérdeztem tőle, hogy mit szeretne kapni. Azt mondta, hogy kistesót (mindig ezt mondja, ha felteszem bármi alkalomra ezt a kérdést neki), tudtam, hogy ezt fogja válaszolni. Szoktam neki mondani, hogy kistesót nem árulnak a boltban. Semmilyen boltban, sehol. A bababoltok sem attól bababoltok, hogy a babákat lehet ott megvenni Az égi bolt tulajdonosával változatlanul nem ápolom a kapcsolatot. Rolika, mint az égi boltba besegítő „polcszervizes” a sok-sok angyalkával együtt segédkezik, hogy minden polcon csücsüljön egy baba, akik már készülnek csúszni szüleikhez. Na már most gondolom, hogy a kistesó is onnan fog érkezni. Lehet, hogy Rolika még nem találta meg a kistesót, mert ezek baromi hosszú polcok ám, és mire egyik végére ér, futhat az elejére, hátha közben oda csücsült a tesója. De az is lehet, hogy már fogják egymás kezét, csak még azt a csúszdát nem találták meg, ami hozzánk vezet. És akkor együtt szaladgálnak a polcok előtt és indítják útnak a többi babát Más gond nem lehet. Nem lehet, hogy a kistesó ne akarjon hozzánk jönni! Nem lehet, hogy tévedésből máshoz csúszott volna!

Nos, mindezt sejtve, gondolva, tudva Férjecském nem szomorodott el, hogy eme szülinapjára a kistesó még nem csúszott hozzánk. Azt hiszem, bármikor is csúszik, éppúgy fog örülni neki, sőt, boldogabb lesz, mintha szülinapi ajándékot kapott volna!

Ilyeneket reggelizek :) Sűrű tejhabbal a tetején :)

Lehetetlen volt bejutnom hozzá 1 óra várakozás az a minimum szokott lenni. Jövő héten újra próbálkozom, addig kérek fix időpontot, ne kelljen már megvárnom az összes idős nénit, akik "csak" receptet iratni mennek, közben eltrécselnek 15 percet.

Nincs semmi különös, nyugisan indul az újév.

Pénteken Rolikánál leszedtem a karácsonyi dekorációt, hétvégén itthonról is minden dekoráció a helyére került a szekrénybe.

Itt most nincs hó, örülök neki, a múlt héten frászoltam az ónos eső miatt. Szerencsére nem esett mégsem.

Holnap elmegyek a háziorvosomhoz, van a hátam közepén, épp a gerincemem egy púp. Fájni nem fáj, csak egyre jobban zavar. Nagyon sokat ülök, talán csak a helytelen testtartásom miatt nőtt oda. Van gyerekkorom óta egy enyhe gerincferdülésem, a sok ülés miatt pedig sokat fáj a hátam.Talán néhány hátmasszázzsal el is tűnik. Majd holnap a doki megmondja.

31-én reggel megcsináltam a tatárbifsztek-et, majd délelőtt mentünk Rolikához. Megbeszéltük Férjecskével, hogy bemegyünk a belvárosba, megnézzük a felújított Széchenyi teret, kicsit flangálunk az Árkádban, aztán hazajövünk. Csak az Árkádig jutottunk, mert szakadt az eső, így a séta elmaradt. Itthon aztán megfőztem a lencsegulyást. Az esténk váratlanul, de annál jobban sikerült. Baráti társaságban töltöttük az újév-köszöntőt, eszegettünk, iszogattunk, sokat nevettünk, igazán jó társaság és hangulat volt. Éjfélkor Férjecskével kistesós új évet kívántunk egymásnak. Hajnali 3 óra után jöttünk haza, és 11 körül sikerült felkelnünk. Gondoltuk, na, akkor aznap megyünk belvárosi sétára. Ismét nem lett belőle semmi az időjárás miatt, így aztán ágyeműt cseréltem, és 3 adag mosást elintéztem.Tegnap, 2-án még mindig nem jutottunk el a sétára, olyan viharos erejű, fagyos északi szél fújt reggel óta, hogy ha kicsit nem figyelt az ember, bizony kapott egy löketet, hogy minden erőfeszítés nélkül elinduljon. Rolikánál nem tudtunk mécsest gyújtani, a dekoráció leborult, a virágtálak is, de még minidg azt mondom, Ő nagyon tud vigyázni odafentről a nyughelyére: míg mellette az emlékművön minden összeborul és leesnek a mécsesek, eltörnek, Rolikánál nem. Nagyon ritkán találunk törött mécsest ott. Biztosan tudom, hogy vigyáz mindenére! És mindig megdícsérem érte.

Szóval a tegnapi séta is elmaradt, helyette vasaltam meg takarítottam. A nap nagy része azonban henyéléssel, pihenéssel telt. Ma ismét reménykedem a sétában, bár még mindig erősen fúj a szél, és biztos nagyon hideg van, ráadásul ici-pici havat is szórt Rolika az éjjel. Megint nem aludt, a kis huncut Talán végre ki lehet mozdulni a lakásból, már nagyon vágyom erre.

A szilveszter elmúltával iszonyú megkönnyebülést érzek. Szó szerint mint amikor valami nyomasztótól szabadul meg az ember, leesik a szívéről egy nagy kő, és már akár repülni is tudna, mert olyan jól érzi magát. Én is megkönnyebbültem. Nagy reményekkel nézek a 2010-es esztendő elé. Persze ehhez kellett az ünnepek elmúlása, kellett a sok pihenés, mert nagyon elfáradtam szellemileg a munkahelyemen. Kiborultam. Pihent fejjel mindent másképp tud látni az ember. Most tudok mosolyogni, tudok nem foglalkozni mással, csak a jövővel, a pozitiv dolgokra koncentrálással. Remélem, sokáig!

30-án megérkezett a postás a megrendelt termoszommal, nagyon örültem neki. Kipróbálni még nem volt alkalmam, de holnap már lesz, s ahogy az időjárást nézem, még jó pár hétig szükségem is lesz a forró teára. Miután minden karácsonyi utalványomat levásároltam már, gyarapodott a gyerekek készlete is. Vettem egy nagyon aranyos, zöld alapon Mici-mackós viaszos vásznat, hogy ha majd lesz kistesó és már etetőszékben kapja az ennivalóját, az asztalra burogathat kedvére, mert ezt csak letörlöm, és nem kell abroszt mosni, naponta 3-at És tényleg nagyon édes, van rajta Malacka is meg a Tigris, és persze elengedhetetlen, hogy Füles is rajta legyen. Aztán vettem egy csomag habtapi puzzle-t. Ez nekem nagyon tetszik Amióta először láttam ilyet, vágytam rá. Nem mintha nem lenne szőnyeg, amin lehet játszani, de mégis ez szines, ki lehet venni a figurákat belőle, és elég nagy területet lefed. Szóval örültem neki. De most egyenlőre a készletek nem gyarapszanak, csak ha végre nekiállok megvarrni a díszpárnát és a fali függő zsebes tárolót. Már minden megvan hozzá, csak az ihlet hiányzik a varráshoz. Talán tavasszal, nem lesz könnyű menet, az tudom.

Szép napot!